Soyun: 5. rész~

Fél percig vizslattam azt a gyönyörű szempárt, aztán felmértem a többieket.
-Tedd el azt a pengét Yun. Nem azért lettél ide hívva, hogy megölj. Vagy mi téged. - mondta Taehee.
-Pont benned bízzak meg, aki majdnem ötven éve elvágta a torkom? - morogtam.
~Hol van az a mocskos idióta?!-
kiabáltam Ayuminak.
~Fent hesszel!-.mondta.
~Hát ott pukkadjon meg ahol
van! Nem erről volt szó!-
dühöngtem.
~Nyugalom!-nyugtattot.
~Rendben!- sóhajtottam -Hol vagy?
~Éppen most megyek be az
utolsó tanítványhoz.- mondta.
~Szegénykét beszarattam!-
kuncogtam.
-Mindegyiknél eljátszod!-
kuncogott.
Tényleg mindenkivel ezt csinálom. Jó móka, hogy majd szívbajt kapnak amikor nem várják, hogy megjelenek.
-Soyun! Tedd le azt a pengét. - jelent meg Michael.
-Kinyirlak Te tollasseggű! Nem erről volt szó! Se arról, hogy az Én védenceim a "kulcs". - hadonásztam.
Jerry felröhögött.
-Te segged is tollas! Bocsáss meg Uram. - vetett keresztet.
-Ilyenkor röhög a májam. Szerintem Isten már hozzámszokott, jót röhög rajtam az öreg. Szeretlek ám fater. - néztem fel. -Amúgy! Mi a francokat keresek, egy Vámpír fészekben? - vágtam karba a kezeim.
-Ők a megmaradt tiszta vérű Vámpírok.
~Soyun! - hallottam Jonghyun hangját.
-Egy másodperc!  - emeltem fel a mancsom. Elillantam Jonghyunhoz. -Gyere! - azonnal mellém lépett, megfogta a kezem. Visszaillantam.
-Lemegyek hídba!!! - hisztizet Hyun.
-Csak tessék. - ültem le.
-Nem vagyok buzi! - hadonászott Hyun. -Nem leszek egy pasi párja.
-Ez fájt! - hallottam egy ismeretlen fiú hangját.
-Miért pont fiú a párom? - fújtatott.
-Mert a Te erődhöz Lumin ereje megy. - mondta Michael.
-De Én láttam, hogy... mindegy. - sóhajtott. Leült mellém.
-Nos, akkor Red párja Sky. Taehee párja Seomin. T.o Jerryvel van. Harunak is van, Ő lesz majd a tanítótok. Vagyis csak az embereké. Nektek fiúk csak rájuk kell hangolódni.
-Igen! Hangolódni, nem kajának nézni Őket. - bólogattam.
-A Te párod Yooseung. - mondta Michael.
-Mi van? - pattantam fel.
-Te is kulcs vagy. Vissza kell szerezni a Teremtés könyvét, és helyre hozni az Élet fáját. Lucifer valami bűbájt bocsátot rá. Azért van egyre több démon fent..
-Akkor se leszek vele. - mutattam Young Hoonra. Egyet pislogtam és már előttem volt.
-Pedig bele kell törődnöd. - vigyorgott. Orrát az enyémhez érintette.
-Még egy ilyen, és ki tépem a torkod! - sziszegtem neki.
-Yooseung! Inkább ne. Megteszi! - mondta Jonghyun. Szemei fehérek voltak.
-Látomása van. Jobb ha hallgatsz rá. - morogtam.
-Oké! - lépett hátra.
~Soyun, segíts. - hallottam Seomin hangját.
-Seomin. - ijedtem meg.
-Taehee. Menj vele. - utasította Michael. Taehee mellém állt. Karon ragadtam, és elillantam Seohoz.
-Seo? - kérdeztem.
-Soyun! Valaki ott van kint! - rohant hozzám, és bújt a karjaimba. Pislogtam mint Rozi a moziban.
-Seomin. Taehee vigyázz rád. - kapartam le magamról, és pörditettem Taeheehez. Utálom ha bárki hozzám ér.
Kiillantam, és ott volt egy démon.
-Kell a lány. Meg kell ölnöm. - hörögte.
-Francokat. - kardomat elő véve egyetlen mozdulattal csaptam le a fejét, és vált porrá.
-Mi lesz a szüleimmel? - kérdezte Seomin amikor elmondtam neki, hogy velem, bocsánat velünk kell jönnie.
-Ne aggódj. Kapnak védő pecsétet, és a Ház is. Így biztonságban lesznek. - mondtam. Közben körbe jártam a szobát. Elhúztam a szekrényt, és a véremmel odarajzoltam egy angyal pecsétet.
-Taehee! Ha megmozdulsz szét szedlek. - szóltam a fiúra, mivel láttam, hogy mozdult volna a vér szagra.
-Bocsánat. - takarta el az arcát. A ház három részére rajzoltam a falra a pecsétet. Aztán a nappali közepén egyet, így kész a védelem. Elmormoltam egy igét, és kész is. Már csak a szülők maradtak. Láttam, hogy Seo levelet írt, azt rakta le az ágyára, majd fogta a táskát, és pakolni kezdet. A szülők is védve lettek.
-Kész vagyok. Mehetünk? - néztem rájuk. Seo szomorúan bólintott.
-Akkor indulás. - őket elvittem Michaelhez, s Sky után mentem.
-Annyira utálom ezt a ruhát. - igazgattam magamon a ruhát. -Viszont a szárnyaimnak jót tesz, hogy ki van engedve. - morogtam. Megéreztem Sky jelenlétét, így, amikor ránéztem, megszületett a kapocs köztem és közte. Persze Ő beájult, rajtam pedig még egy arany stigma jelent meg. Pontosabban a karomon. Megfogtam Skyt és felvittem. Mire felértem vele, már ébredezett.
-Hol vagyok? - motyogta.
-A Menny kapujában. - mondtam. -Meghaltam? - pislogott.
-Nem. Nem haltál meg. Szimplán beájultál. Figyu, utálom ezt a ruhát, a kapcsolat meg van köztünk. Egy pillanat és leszek. - illantam el. Egy fehér farmer és pólót vettem fel, pedig álltalában fekete a cuccom.
Fogtam Sky cuccát, dobozt is ruhát, és a többit amit már bepakolt és vissza illantam. -Itt is vagyok. Gyere. - intettem a fejemmel. Belépve a kapun először egy rét jelent meg, aztán a többiek.
-Üdvözöltem mindenkinek. Gabriel vagyok. Ő pedig Michael. Nos térjünk a lényegre...
-Ha lehet röviden és tömören. Tudod, eleje, közepe, vége. - mondtam.
-Túl sokat láttad a Transformers filmet. - szólt be Hyun.
-Ne szójá' be. - néztem rá gyilkos szemekkel.
-Tényleg fura egy angyal vagy. - jegyezte meg Seomin.
-Soyun! - szólt rám Gabriel.
-Befogtam! - néztem rá.
-Tehát... Ti emberek, már úgy születettek, hogy erővel rendelkeztek. Párjaitok pedig tiszta vérű vámpírok. Ayumi lesz az, aki segít elő hozni az erőtöket, amit majd harcra fogtok használni. Párjaitok már évek óta birtokukban tartják az erejüket, ezért nektek, rájuk kell hangolódni, hogy együtt elpusztíthatatlanok legyetek. Ebben is Ayumi fog segíteni. Erre van két hónapotok. Harc, és a fegyverek használatát Soyun fogja megtanítani. Ő a legjobb köztük. Szállások pedig két személyesek. Mindenki a párjával lesz egy szobában. - mondta Gabriel. -Bármi kérdés van. Soyun válaszol. - tűntek el.
-Ha közelembe jössz megöllek! - fenyegettem Yooseungot.
-Majd meglátjuk. - vigyorgott.
-Seomin és Taehee, második emelet 12-es szoba. - olvastam a lapot. -Sky és Red, 13-as szoba. Lumin és Jonghyun 14-es szoba. Ayumi és Haru. 15-ös szoba. Hyunwoo és Jerry 16-os szoba. Enyém a 11-es, ott megtaláltok. Földszinten van a konyha, amolyan menza féleség, bármit kérhettek enni. Fürdőszoba pedig vannak a szobákban. Fiúk, a védenceim nem kaja. Világos? - hadartam.
-Amúgy se tudunk belőlük inni, mert védve vannak. - mondta Taehee.
-Jobb is. Most mehet mindenki pihenni. Holnap reggel Ayumival kezditek. Kettőig vele lesztek aztán Én jövök. Gatyákat fel kötni. Nem leszek kiméletes! Ha bármi baj van, hívjatok.  - otthagytam őket. Ledőltem az ágyamra, és vegetáltam. Hallottam, hogy Yooseung is megjött, és elég csendes volt. Annyi volt a szerencséje, hogy békén hagyott. Így el tudtam aludni.

SeoMin: 4.rész~

Pici korom óta láttam már furcsa embereket. Voltak akiknek vörös szarvuk volt,de volt akinek meg fehér kör lebegett feje felett. Omma mindig azt mondta,hogy ez egy képesség. A mai napig nem vettem komolyan,de ma megláttam egy angyalt. Omma szerint az angyalok vigyáznak ránk. Mikor megláttam szívinfarktus kerülgetett,de csak elajáultam. Mikor észhez tértem még mindig ott volt.
- Buu! – teremt felettem.
Hirtelen meglepettségtől azt sem tudtam én ki vagyok,és ezt egy nagy sikollyal adtam tudtára.
- Ne szarj. Angyal vagyok. – mosolygott rám angyalian.
- Angyalhoz képpest elég mocskos a szád. – pislogtam,mint egy újszülött kisbaba.
- Mondták már. De csak azért mert sokat vagyok az emberek közt. – állt lábra.
- Miért jöttél? –néztem rá,és a plüssmacimat szorongattam.
- Azt majd legközelebb. Most mennem kell megnézni ki lesz a párod. Úgy egy max két óra múlva leszek. Soyun a nevem, hívj nyugodtan, és Én itt leszek. – bólintottam,és eltűnt.
Reszketve bújtam az ágy alá. Féltem,hiszen egy angyal volt itt. Aztán kezdtem megnyugodni. Szépen lassan,és körmöt rágva pásztáztam a szobámat,hátha lelek valakit. De csalódnom kellett. Nem volt senki sem a szobámba rajtam kívül. Felmásztam az ágyamra,és ölelgettem a plüss macimat és lassan elaludtam.
Mikor felkeltem lemásztam az ágyról,és egy fehér tollat találtam. SoYun… Egész nap rajta járt az eszem. Talán veszélyben vagyok,hogy az angyalom eljött értem? Esetleg valamit elrontottam,az életemben? Mindig csendes voltam,nem okoztam kárt senkinek sem. A plüss macimat betakargattam gondos odafigyeléssel,és lementem Omma-hoz.
- Hová mész? –nézett rám Appa.
- Elmegyek megsétáltatni Jang-ot! –mondtam mosolyogva,és a kutyám neve hallatán odajött hozzám.
Megsimogattam fejét,és rátettem a pórázt,majd kimentünk az ajtón. A kisajtót magam után becsuktam,és Jang egyből mindent szaglászott. A városba mentünk,ahol már kezdett sötétedni. A nap már ment le,és a város utcalámpái egyesével felkapcsolódtak. A tavaszi szél,elég hűvös volt még,és sálamba bújtattam arcom. Jang leült egy helyen,és megsimogattam,majd mentünk tovább. Egy kis sikátorhoz értünk. Az utca bűze elrettentett elég rendesen,de tartottam magam. Mikor elhagytuk végre a helyet,egy kis gyorsétterem elé értünk. Mivel lehet bevinni kutyát,így bementünk. Rendeltem édes savanyú csirkét,és megettem. Igaz a felét Jang kapta meg,de nem érdekelt. Nem szóltak érte,és miért ne adhatnék a kutyámnak? Mikor befejeztük az evészetet,elvittem a tálcámat és két szempárral találkoztam. Egy fiú volt. Teste körül izzó fekete fény volt,és tekintete gyilkos. Mit sem törődve vele,kimentünk Jang-al az épületből,és hazafelé vettem az irányt. A járdán kopogott a cipőm,és ez a kopogás megduplázódott. Félve néztem hátra és az a fiú volt az. Szeme vörösen égett,és fekete izzó fénye a sötétségben szürkévé vált. Elkezdtem szaporábbra venni a lépések számát,és Jang érthetetlenül vette fel velem a ritmust,majd hazaértünk. Azonnal a szobámba mentem és bezártam az ajtót. Az erkélyen az ablakom bukóra volt kinyitva. Furcsa hangok zaja szűrődött be fejembe. Halottam,hogy valaki mászik. Szívem a félelemtől eszeveszett ütemben kezdett el verni,és minden erőm eltűnt rémülettől vacogó testemből.
„SoYun segíts!” gondoltam magamban,és szemem lehunytam,és az ablakon kinézve egy sötét alak jelent meg,akinek a Hold fénye fehér körvonalat rajzolt,és szempára vörösen izzott…

Sky: 3.rész~

Egy parkban ültem nem messze a kollégiumtól ahol már ideje élek és elég furcsa dolgok történnek velem és egyben meg is rémítenek. Sokszor, amikor kinyitom az erkély ajtót érzem, hogy figyel valaki vagy amikor éppen elesni készülök, minden előreláthatóság nélkül, olyan mintha valaki megtartana és visszasegítene az eredeti testhelyzetbe. És csak akkor ha a hátamra esnék, máskor már volt olyan, hogy erőből orra vágódtam, akkor meg nevetést hallottam távolról de mégis közel volt az a valami vagy valaki aki majdnem kiesett a száján annyira nevetett. Utána két hétig be volt kötve az orrom de ez mellékes, valami furcsa dolog van körülöttem és ha rövid időn belül nem találom meg ki vagy mi az én becsavarodok. Arra eszmélek nagy gondolkozásomban hogy vizes az arcom, hiába a tölgyfa terebélyes koronája az arcom csupa víz. Összeszedegetem a padról a könyveimet és minden cuccomat majd futni kezdtem a kollégiumhoz, el ne ázzak. Na, hát ennek semmi értelme nem lett ugyanis mire odaértem bőrig áztam, mire felértem a szobámhoz addigra viszont már elállt. Ledobtam a cuccaimat az asztalra és azonnal a fürdőbe mentem, hogy felmelegítsem a lehűlt testem egy forróvizes zuhannyal. Amint kész voltam kiléptem a kabinból, felvettem a köntösöm és úgy lépdeltem óvatosan a vizes tappancsommal a csempén hogy el ne tanyáljak. Az asztalról elvettem a cuccom és az íróasztalomra tettem a könyveket, mellé a táskám és ledobtam magam az ágyra. A plafont kezdtem el bámulni majd eszembe jutott, hogy fontos ez a nap csak azt nem tudom miért. Felültem az ágyon és a fürdőszobában levett kabátom zsebéből előkotortam a telefonom és azonnal megnéztem a naptárat. Neki támaszkodtam a mosdókagylónak és úgy bámultam a kijelölt napra. Hogy lehetek annyira bamba, hogy nem veszem észre, hogy vége van a félévnek és ki kell költöznöm a kollégiumból. Istenem! A tekefont a köntös zsebébe süllyesztve indultam vissza a szobába de ekkor megint valami furcsát éreztem, mintha figyelnének de az idegesség elvonta figyelmem majd később meg és szűnt az a nyugtalanító érzés. A szekrényemből elővettem egy farmert és egy laza pólót, lófarokba kötöttem a hajam és elkezdtem összepakolni a cuccaimat. A szekrényeket háromszor átnéztem, hogy még végképp se hagyjak itt semmit. Akkor sem ha ide jövök vissza szünet után. A konyhába is kimentem és összeszedtem azt a néhány darab evőeszközt, a tányéraim és a bögrém. Elővettem a szekrény aljából a dobozt amiben hoztam őket, ám amikor felnéztem a dobozból, amibe úgy pakolásztam hogy tökéletes helyen legyen minden és ne törjön ripityára, a szobámból vibráló fény világított ki majd egyszer csak megszűnt én pedig kocsonyává vált végtagokkal közelítettem a szobámhoz és óvatosan be lestem az ajtófélfa mögül mire egy lányt láttam a szobám közepén, fehér ruhában állt előttem és mögüle két szárnynak tűnő valami kandikált ki. A talpától teljesen az arcáig végig néztem rajta mire ahogy a szemébe néztem elragadott valami és több száz méterre emelkedtünk a földtől. Valamitől elbódulhattam mert már csak akkor tértem magamhoz mikor már egy fényes kapu előtt voltunk. Ahogy beértünk egy nagy pusztára támogatott el a lány és leültetett a fűbe.

Ayumi: 2. Rész~

-Michael ugye tudod hogy téged nagyon fog utálni Soyun hogy oda küldted?-sandítottam rá ahogy a kertben simogattam a rózsákat.

-Legalább valami hasznosat is csinál!-vont vállat és letelepedett mellém.

-Mindig csinál valami hasznosat!-húztam össze a pilláimat és szúrós szemekkel méregettem.

-Kinek mi!-vonta meg a vállát. Odafordultam hozzá s halk de határozott hangon beszéltem hozzá.

-Harcra képzi a párokat! Megcsinálja helyetted amiket alapból neked kéne! S folyamatosan megmenti a tyúkszaros seggedet!

-Nem értem miről beszélsz!-legyezte maga előtt a jobb kezét.

Zafírkék szemem

-Láttam az aktáidat, hogy miket kellene csinálnod!-álltam fel és jobbnak láttam otthagyni mielőtt jelenteném Gabriel-nek. Szárnyaimat kieresztve ugrottam le az emberek világába és süvítettem. Meg kell néznem az újakat hogy fejlődnek napról napra. Láthatatlanul szálltam le Jonghyun háza elé és átmentem az ajtón. Éppen evett valamit a televízió előtt, én pedig zafírkék szemeimet rá villantva vizsgáltam ahogy az ereje egyre erősebb. Auraként simult a teste vonalához és folyamatos izzásban aranyként tündökölt. Minden jó erő aranyként káprázik szemeim előtt, a rosszak pedig akár egy fekete lyuk, szippantják be a körülöttük lévő színeket. Hyun még csak nem is sejti hogy Soyun-on kívül más angyal is figyeli.

-Van ott valaki?-borzongott meg miközben körbepillantott a lakásban. Szerintem éppen eleget hoztam rá a frászt, kezembe vontam a mappát amiben leírom ki hogyan fejlődik. Egy utolsó pillantást vetettem a remegő fiúra és elteleportáltam a következő tanonchoz.

-Szóval Kim Rain! Az az Sky... Láthatatlan és a vízhez ért... Hmm... Talán nem lesz vele sok problémám.-olvastam végig az adatait.-Na gyerünk!-mentem be hozzá is. Aurája már a másik szobából látszott ahogy fénylik és csillog. Hosszú haja vizesen omlott a hátára és egy köntösben járkált fel alá a szobájában. Ő is jól van ezért miután feljegyeztem az észrevételeimet elindultam az utolsó diákhoz.

-Hol van az a mocskos idióta?!-kiabálta Soyun a fejemben.

-Fent hesszel!-mosolyodtam el a felháborodott megszólításán.

-Hát ott pukkadjon meg ahol van! Nem erről volt szó!-dühöngött.

-Nyugalom!-nyugtattam szegényt, hisz ez tényleg egy gusztustalan húzás volt Michael-től.

-Rendben!-próbálta korlátozni magát-Hol vagy?

-Éppen most megyek be az utolsó tanítványhoz.-álltam meg az ajtó előtt és a bentről jövő hangokat vizsgáltam.

-Szegénykét beszarattam!-kuncogott halkan Yun.

Seomin szeme

-Mindegyiknél eljátszod!-kuncogtam vele én is és bementem. Az emeleti szobában találtam rá az ágy alatt.-Yun...-csóváltam a fejem ahogy láttam a lány ijedt arcát. Leültem mellé egy törökülésben és nyugalmat sugároztam felé. Láttam ahogy a félelem egy kis idő múltán kihunyni látszik hatalmas smaragdzöld szemeiben. A lelke szépen lassan megnyugodott és kimászott az ágy alól. Még mindig félő pillantásokkal vizslatta körbe a házat, hát ha talál ott valakit. Milyen frászt kapna ha most meglátna! Körmét rágcsálva felült törökülésben az ágya közepére és egy azon irányba bámult pár percig.-Na én végeztem!-szóltam fel a többieknek. Halk léptekkel hagytam el a házat és sétálgatni kezdtem. Michael nagyon gonosz Soyunnal, hisz a saját feladatát aggatja szegénykére. Igaz alatta szolgál, de azért ez nagyon piszkos húzás. Oké, én vagyok Michael „társa” mivel egy azon rangba helyeztek el minket, ezért is én megkérem Yun-t azokra a dolgokra amikre.

-Ayumi gyere fel kérlek!-szólalt meg a fejemben Gabriel.

-Megyek!-sóhajtottam és hatalmas szárnyaimat kiengedve röppentem fel a levegőbe. Erős szárnycsapásokkal suhantam fel felé amíg meg nem láttam a Menny kapuját. Talpam a talajnak érintve totyogtam át a hatalmas kapun. Az egyik hatalmas füves pusztára irányítottak a többiek, és megláttam a három tanoncot Soyun mellett.-Szervusztok!-villant rájuk szemem amitől mind a három összerezzent.

-Szia Ayu!-mosolygott rám Yun és megölelt.

-Rég láttalak.-karoltam vissza, majd Gabriel-re néztem.

-Örvendek Ayumi!-hajolt meg kissé.

-Gabriel!-hajoltam meg én is-Hol van Michael?-néztem körbe, de sehol sem találtam.

-Felhozza az utolsó öt vendégünket.-mosolyodik el Gabriel.

-Végre csinál valamit!-motyogtam és sóhajtás hagyta el az ajkaimat.

Soyun: 1. rész~

-Soyun! - hallottam egy mérges hangot a hátamnál.
-Mi van? Ő szaladt a pengémnek! - háborogtam.
-Kapsz még egy védencet. - morogta Michael.
-Hogy a jó... - káromkodni akartam volna, de Michael olyan szemmel nézet rám, mint aki mentem keresztbe tép. -Ez már a harmadik. Miért az Én nyakamba akasztod a pisis kezdőket? - mérges voltam. Már van egy fiú, aki Jonghyunnak hívnak, és egy lány Sky.  Erre kapok még egyet.
-Lefoglalod magad! És nem démonokat fogsz hajkurászni! Ők fontosak. Kellenek a háborúban.
-Hé! Erről nem volt szó! - csattantam fel.
-Ez van ezt kell szeretni. - vont vállat. -Tessék! A lány neve Seomin. - adott egy lapot.
-Kamsa! - vettem el. Michael eltűnt, Én pedig Jonghyunhoz illantam.
-Az istenedet! Mondtam már, hogy erről szokj le! - toporzékolt a fiú.
-Nyugi! Láttam már meztelen pasit. - heveredtem le a kanapéra. Ekkor kapta maga elé a kendőt. Biztos a szobájába tartott, felöltözni.
-Mit akarsz? - kérdezte.
-Kaptam még egy védencet. - fintorogtam.
-Akkor miért ide jöttél?
-Ne idegelj már Te is!  - morogtam.
-Miféle angyal vagy Te?
-Olyan. - álltam fel.
-Morcos, besavanyodott, és szex hiányos. - vigyorgott.
-Ha nem lennél a védencem, most szét tépnélek. - villantottam rá a fehér szemeim.
-Hú de félek. - ment a konyhába. -Éhes vagyok. Te kérsz valamit? - hallottam a hangját.
-Kösz nem. - kimentem az erkélyre, kieresztettem a szárnyaim. -Holnap benézek, hívj ha baj van. - néztem hátra a vállam felől.
-Rendben.
Szárnyaim kicsit elgémberedtek, ezért jót tesz a repülés. Első utam Sky-hoz volt. Épp tanult, Én pedig ellenőriztem a pecséteket amik védik. Nem szeretném ha baja esne. Azóta vagyok vele, amióta a szülei meghaltak. Persze nem tudja, hogy létezem, addig amíg meg nem mutatom magam neki.
Második utam Seomin volt. Szobájába illantam, szárnyaim visszahúztam, de nem teljesen, és körbe néztem a helyiséget.
-Wááá! - hallottam egy sikítást, mire megfordultam. Értetlenül néztem a lányra, aki az ajtóban állt, és.... sikított. Remek.
-Michael arról nem volt szó, hogy lát is engem! - kiabáltam fel.
-Néha olvasnod is kéne! - visszhangzott a fejemben.
-Marha! - motyogtam.
-Hallottam! - szólt vissza.
-Akkor is az vagy! - ekkor hallottam egy koppanást. -Most látod? Szerintem szívrohamot kapott. Haza mehetek? - engedtem ki a szárnyaim.
-Csak elájult Te mamlasz! - mondta.
-Mamlasz a nénikéd valaga! - mentem a lányhoz.
-3000 éve halott. - mondta már mellettem. -Ne bántsd a holtakat. Amúgyse vagy egy Szent angyal. Csak azért vagy még velünk, mert túl jó harcos és tanító vagy. - vette fel a lányt, és rakta az ágyra.
-Ezt bóknak veszem. - fintorogtam.
-Vigyázz rá. Aztán pedig menj és ellenőrizd a társakat. Cím a papíron. - otthagyott.
-Remek. Még társuk is van? - ültem le a földre, és a szárnyam piszkáltam.
Pár perc múlva motyogásra figyeltem fel.
-Csak álmodtam. Csak egy álom volt. - motyogta.
-Buu! - teremtem felette lebegve. Akkorát sikított, hogy csoda, hogy épp a fülem. -Ne szarj. Angyal vagyok. - mosolyogtam rá angyalian.
-Angyalhoz képpest elég mocskos a szád. - pislogott.
-Mondták már. De csak azért mert sokat vagyok az emberek közt. - álltam lábra.
-Miért jöttél? - nézett rám, egy plüss macit szorongatva.
-Azt majd legközelebb. Most mennem kell megnézni ki lesz a párod. Úgy egy max két óra múlva leszek. Soyun a nevem, hívj nyugodtan, és Én itt leszek. - bólintott. Én pedig a címre illantam.
Dohos és büdös szag csapta meg az orrom.
-Te szent Isten! Utálom az embereket. - morogtam. Undorító, ahogy tönkre tesznek mindent.
Hangot hallottam balról, így arra indultam.
-Vámpír fészek? - lepődtem meg. Ekkor egy csuklyás alak jelent meg előttem, mellette pedig még páran.
-Hello Yun. Rég láttalak. - hallottam egy ismerős hangot.
-Yooseung! - harci pózt vettem fel. Ő pedig le vette a csuklyát, és rám mosolygott. Megölöm Michael-t.