Soyun: 1. rész~

-Soyun! - hallottam egy mérges hangot a hátamnál.
-Mi van? Ő szaladt a pengémnek! - háborogtam.
-Kapsz még egy védencet. - morogta Michael.
-Hogy a jó... - káromkodni akartam volna, de Michael olyan szemmel nézet rám, mint aki mentem keresztbe tép. -Ez már a harmadik. Miért az Én nyakamba akasztod a pisis kezdőket? - mérges voltam. Már van egy fiú, aki Jonghyunnak hívnak, és egy lány Sky.  Erre kapok még egyet.
-Lefoglalod magad! És nem démonokat fogsz hajkurászni! Ők fontosak. Kellenek a háborúban.
-Hé! Erről nem volt szó! - csattantam fel.
-Ez van ezt kell szeretni. - vont vállat. -Tessék! A lány neve Seomin. - adott egy lapot.
-Kamsa! - vettem el. Michael eltűnt, Én pedig Jonghyunhoz illantam.
-Az istenedet! Mondtam már, hogy erről szokj le! - toporzékolt a fiú.
-Nyugi! Láttam már meztelen pasit. - heveredtem le a kanapéra. Ekkor kapta maga elé a kendőt. Biztos a szobájába tartott, felöltözni.
-Mit akarsz? - kérdezte.
-Kaptam még egy védencet. - fintorogtam.
-Akkor miért ide jöttél?
-Ne idegelj már Te is!  - morogtam.
-Miféle angyal vagy Te?
-Olyan. - álltam fel.
-Morcos, besavanyodott, és szex hiányos. - vigyorgott.
-Ha nem lennél a védencem, most szét tépnélek. - villantottam rá a fehér szemeim.
-Hú de félek. - ment a konyhába. -Éhes vagyok. Te kérsz valamit? - hallottam a hangját.
-Kösz nem. - kimentem az erkélyre, kieresztettem a szárnyaim. -Holnap benézek, hívj ha baj van. - néztem hátra a vállam felől.
-Rendben.
Szárnyaim kicsit elgémberedtek, ezért jót tesz a repülés. Első utam Sky-hoz volt. Épp tanult, Én pedig ellenőriztem a pecséteket amik védik. Nem szeretném ha baja esne. Azóta vagyok vele, amióta a szülei meghaltak. Persze nem tudja, hogy létezem, addig amíg meg nem mutatom magam neki.
Második utam Seomin volt. Szobájába illantam, szárnyaim visszahúztam, de nem teljesen, és körbe néztem a helyiséget.
-Wááá! - hallottam egy sikítást, mire megfordultam. Értetlenül néztem a lányra, aki az ajtóban állt, és.... sikított. Remek.
-Michael arról nem volt szó, hogy lát is engem! - kiabáltam fel.
-Néha olvasnod is kéne! - visszhangzott a fejemben.
-Marha! - motyogtam.
-Hallottam! - szólt vissza.
-Akkor is az vagy! - ekkor hallottam egy koppanást. -Most látod? Szerintem szívrohamot kapott. Haza mehetek? - engedtem ki a szárnyaim.
-Csak elájult Te mamlasz! - mondta.
-Mamlasz a nénikéd valaga! - mentem a lányhoz.
-3000 éve halott. - mondta már mellettem. -Ne bántsd a holtakat. Amúgyse vagy egy Szent angyal. Csak azért vagy még velünk, mert túl jó harcos és tanító vagy. - vette fel a lányt, és rakta az ágyra.
-Ezt bóknak veszem. - fintorogtam.
-Vigyázz rá. Aztán pedig menj és ellenőrizd a társakat. Cím a papíron. - otthagyott.
-Remek. Még társuk is van? - ültem le a földre, és a szárnyam piszkáltam.
Pár perc múlva motyogásra figyeltem fel.
-Csak álmodtam. Csak egy álom volt. - motyogta.
-Buu! - teremtem felette lebegve. Akkorát sikított, hogy csoda, hogy épp a fülem. -Ne szarj. Angyal vagyok. - mosolyogtam rá angyalian.
-Angyalhoz képpest elég mocskos a szád. - pislogott.
-Mondták már. De csak azért mert sokat vagyok az emberek közt. - álltam lábra.
-Miért jöttél? - nézett rám, egy plüss macit szorongatva.
-Azt majd legközelebb. Most mennem kell megnézni ki lesz a párod. Úgy egy max két óra múlva leszek. Soyun a nevem, hívj nyugodtan, és Én itt leszek. - bólintott. Én pedig a címre illantam.
Dohos és büdös szag csapta meg az orrom.
-Te szent Isten! Utálom az embereket. - morogtam. Undorító, ahogy tönkre tesznek mindent.
Hangot hallottam balról, így arra indultam.
-Vámpír fészek? - lepődtem meg. Ekkor egy csuklyás alak jelent meg előttem, mellette pedig még páran.
-Hello Yun. Rég láttalak. - hallottam egy ismerős hangot.
-Yooseung! - harci pózt vettem fel. Ő pedig le vette a csuklyát, és rám mosolygott. Megölöm Michael-t.