Sky: 3.rész~

Egy parkban ültem nem messze a kollégiumtól ahol már ideje élek és elég furcsa dolgok történnek velem és egyben meg is rémítenek. Sokszor, amikor kinyitom az erkély ajtót érzem, hogy figyel valaki vagy amikor éppen elesni készülök, minden előreláthatóság nélkül, olyan mintha valaki megtartana és visszasegítene az eredeti testhelyzetbe. És csak akkor ha a hátamra esnék, máskor már volt olyan, hogy erőből orra vágódtam, akkor meg nevetést hallottam távolról de mégis közel volt az a valami vagy valaki aki majdnem kiesett a száján annyira nevetett. Utána két hétig be volt kötve az orrom de ez mellékes, valami furcsa dolog van körülöttem és ha rövid időn belül nem találom meg ki vagy mi az én becsavarodok. Arra eszmélek nagy gondolkozásomban hogy vizes az arcom, hiába a tölgyfa terebélyes koronája az arcom csupa víz. Összeszedegetem a padról a könyveimet és minden cuccomat majd futni kezdtem a kollégiumhoz, el ne ázzak. Na, hát ennek semmi értelme nem lett ugyanis mire odaértem bőrig áztam, mire felértem a szobámhoz addigra viszont már elállt. Ledobtam a cuccaimat az asztalra és azonnal a fürdőbe mentem, hogy felmelegítsem a lehűlt testem egy forróvizes zuhannyal. Amint kész voltam kiléptem a kabinból, felvettem a köntösöm és úgy lépdeltem óvatosan a vizes tappancsommal a csempén hogy el ne tanyáljak. Az asztalról elvettem a cuccom és az íróasztalomra tettem a könyveket, mellé a táskám és ledobtam magam az ágyra. A plafont kezdtem el bámulni majd eszembe jutott, hogy fontos ez a nap csak azt nem tudom miért. Felültem az ágyon és a fürdőszobában levett kabátom zsebéből előkotortam a telefonom és azonnal megnéztem a naptárat. Neki támaszkodtam a mosdókagylónak és úgy bámultam a kijelölt napra. Hogy lehetek annyira bamba, hogy nem veszem észre, hogy vége van a félévnek és ki kell költöznöm a kollégiumból. Istenem! A tekefont a köntös zsebébe süllyesztve indultam vissza a szobába de ekkor megint valami furcsát éreztem, mintha figyelnének de az idegesség elvonta figyelmem majd később meg és szűnt az a nyugtalanító érzés. A szekrényemből elővettem egy farmert és egy laza pólót, lófarokba kötöttem a hajam és elkezdtem összepakolni a cuccaimat. A szekrényeket háromszor átnéztem, hogy még végképp se hagyjak itt semmit. Akkor sem ha ide jövök vissza szünet után. A konyhába is kimentem és összeszedtem azt a néhány darab evőeszközt, a tányéraim és a bögrém. Elővettem a szekrény aljából a dobozt amiben hoztam őket, ám amikor felnéztem a dobozból, amibe úgy pakolásztam hogy tökéletes helyen legyen minden és ne törjön ripityára, a szobámból vibráló fény világított ki majd egyszer csak megszűnt én pedig kocsonyává vált végtagokkal közelítettem a szobámhoz és óvatosan be lestem az ajtófélfa mögül mire egy lányt láttam a szobám közepén, fehér ruhában állt előttem és mögüle két szárnynak tűnő valami kandikált ki. A talpától teljesen az arcáig végig néztem rajta mire ahogy a szemébe néztem elragadott valami és több száz méterre emelkedtünk a földtől. Valamitől elbódulhattam mert már csak akkor tértem magamhoz mikor már egy fényes kapu előtt voltunk. Ahogy beértünk egy nagy pusztára támogatott el a lány és leültetett a fűbe.