2014. január 16., csütörtök

Ayumi 14.Rész~

Bevallom őszintén nem vagyok egy tipikus angyal. Sosem hittem istenben, sem a természet feletti lényekben. Ezáltal az angyalokban és a démonokban sem. Egyszer csak egy balesetem volt és kómába kerültem. Szörnyű érzés volt hogy nem tudtam mit csinálni, nem mozogtam és nem beszéltem! Egyedül az elmémmel vándoroltam mindenhová! Hindu és egyéb szerzetesek elméibe mentem át hogy tudjak legalább társalogni valakivel. Sok évet töltöttem így, míg végül elhunytam. Furcsa volt hogy egyik pillanatban még az elmékben vándorlok, másikban pedig már felülről nézem merev testemet. Senki nem volt mellettem! Gabriel állt ott és engem figyelt, várta hogy hogyan döntök, maradok egyszerű szellem és ezen a kietlen síkon fogok rohangálni és a frászt hozni az emberekre. Vagy pedig angyal leszek és a képességeimet mások hasznára fordítom. Nem volt nehéz döntés, mivel én nem akartam ijesztgetni, csak szimplán lenni. Így Gabriel rábeszélt hogy szükségük van rám odafent, s rábólintottam. Miután beszéltem Seomin fejével és Soyunnal is társalogtam, visszamentem a szobámba. Megfogtam a törölközőmet és bezárkóztam a fürdőszobába. Elnyúltam a kád forró vízben és lebuktam a víz alá. Hajam arcomba mászott és a levegő buborékként emelkedett a víz felszínére. Vajon Sky és Red képesek lesznek hamar összehangolódni és egymást befogadni az elméikbe? Vagy nekem is közbe kell avatkoznom és szólni Yunnak csináljon „csapatépítő tréninget”? Éreztem ahogy megfodrozódik a víz a hasamnál és kinyitottam a pilláimat. Haru nézett rám félrefordított fejjel. Várjunk! Haru?! De hát én fürdök! Gyorsan ültem fel a víz alól és lihegve, kitágult szemekkel pislogtam rá.
Ruhám~
-Mit keresel itt?-köhögtem el magam.
-Ki? Én? Ja, hát...-vakarta meg a tarkóját.
-Tűnés kifelé!-kiabáltam rá és mutogattam az ajtóra. Gyorsan kiment én pedig kimásztam a kádból és megtörölköztem. Magamra tekertem szorosan a törölközőt s kiléptem a szobába.
-Bocsánat...-vakarta újra a tarkóját Haru.
-Felejtsük el...-morogtam és kivettem egy ruhát a szekrényből s mentem vissza a fürdőbe felvenni. Mikor kiléptem Haru slisszolt be mellettem és hallottam ahogy zuhanyzik. Felültem az ágy rámeső részére és felhúzott térdekkel bambultam a semmibe. Arra eszméltem fel hogy ez a bolond előttem térdel és bámul a szemeimbe.
Haru rubinvörös szeme~
-Na végre hogy magadhoz tértél!-vizsgálta kék szemeimet azokkal a rubinvörös szemeivel.
-Mi?-értetlenkedtem s oldalra döntött fejjel próbáltam újra összeszedni a gondolataimat.
-Nem hallottál semmit amit mondtam igaz?-éreztem a lehelete édes aromáját a nyelvemen.
-Nem! Miért?-dőltem hátra és próbáltam nem törődni azzal ami belül kezdett mocorogni bennem. Valamiféle vágy jött elő a lehelete illatától és édes ízétől.
-Azt kérdeztem megint megmutatod hogyan kell azt csinálni?-mászott fölém és úgy pislogott a szemeimbe.
-Mit mutassak meg?-vontam fel a fél szemöldökömet.
-Azt ahogy az agyamba mászkáltál.-böki meg a homlokom mutató ujjával.
-Meg mutathatom.-vontam vállat, s pilláimat lehunyva koncentráltam a bennem lévő békére. De nem sokáig volt ez így, hiszen éreztem ajkát az enyémen. Szemeim kitágulva meredtem az engem csókoló vámpírt. Enyh erővel feszítette szét ajkaimat és nyelvét átdugta a számba, küzdöttem hogy ne csókoljak vissza de elvesztettem a harcot. Nyelvünk táncot járt, majd elvált tőlem.
-Azta....-lihegte fölöttem és egy féloldalas mosolyra húzódott a szája.
-Nem szabad!-löktem le magamról és kirohantam. Bevágtam magam mögött az ajtót és a rózsáim közé suhantam. Fel-alá járkálva fogtam a fejem és valahogy mindig visszasiklott az elmém erre a buta érzésre.
-Mi a baj?-hallottam meg Jerry hangját a hátam mögül. Mikor felé fordultam egy padon ült s olvasott.
-Semmi...-ráztam a fejemet és próbáltam elmenni mellette de elkapta a karomat.
-Utoljára kérdezem!-mondta komolyan és lehúzott maga mellé.
-Én pedig utoljára mondom hogy semmi!-pattantam fel és megindultam erős léptekkel.
-Ayumi?!-hallottam meg Soyun hangját aki éppen az előbb szállt le és ő is elkapta a kezem.

-Dolgom van...-trappoltam volna megint, de hát valljuk be én nem a testi erőmtől vagyok erős.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése