Soyun szokás szerint beleszólt abba
amit Gabriel beszélt. Szerintem őt ezért is nem léptetik elő,
mert próbálják kontrollálni a száját.
-Tehát...
Ti emberek, már úgy születettek, hogy erővel rendelkeztek.
Párjaitok pedig tiszta vérű vámpírok. Ayumi lesz az, aki segít
elő hozni az erőtöket, amit majd harcra fogtok használni.
Párjaitok már évek óta birtokukban tartják az erejüket, ezért
nektek, rájuk kell hangolódni, hogy együtt elpusztíthatatlanok
legyetek. Ebben is Ayumi fog segíteni. Erre van két hónapotok.
Harc, és a fegyverek használatát Soyun fogja megtanítani. Ő a
legjobb köztük. Szállások pedig két személyesek. Mindenki a
párjával lesz egy szobában. -mondta el a mondókáját
és Soyun-ra hagyva a többi szövegelést lelépett.
-Seomin
és Taehee, második emelet 12-es szoba. - olvastam a lapot. -Sky és
Red, 13-as szoba. Lumin és Jonghyun 14-es szoba. Ayumi és Haru.
15-ös szoba. Hyunwoo és Jerry 16-os szoba. Enyém a 11-es, ott
megtaláltok. Földszinten van a konyha, amolyan menza féleség,
bármit kérhettek enni. Fürdőszoba pedig vannak a szobákban.
Fiúk, a védenceim nem kaja. Világos? -mondta el
mindenkinek. Én alapból ismertem már a szállásunkat, amin inkább
meglepődtem hogy nekem az a Haru nevű vámpír a „társam”. A
toll feláll a hátamon ha csak eszembe jut hogy vele kell laknom.
Még jó hogy kialudtam azt a négy órát ami nekünk angyaloknak
szükséges, így szemmel tudom tartani. Holnap reggel velem kezdenek
az emberek így a mappámat fülön fogva felültem a franciaágy rám
eső térfelére. Meg sem szólalva olvastam és azon járt az agyam
vajon külön külön is kéne-e foglalkoznom a tanulókkal, vagy jó
lesz így egyben.
-Khm...-köszörülte meg a torkát
Haru mikor lefeküdt és félig átlógott az én térfelemre.
-Maradj a te feleden!-szóltam rá és
egy erősebb energiát fejlesztve visszatoltam. Felálltam és egy
nagyobb rajztáblát vontam magam elé és felírtam a párokat és a
hozzájuk fűződő erőket.
-Héé angyalka! Neked mi a
tehetséged?-könyökölt fel a Napocskának nevezett idegesítő
vámpír.
-Sokféle erőm van.-motyogtam miközben
próbáltam arra figyelni amit csinálok.
-Például?-ült fel és engem kezdett
bámulni.
-Például ilyen!-pillantottam rá és
kék szemeim világítani kezdtek miközben lassan erős kötözést
eresztettem rá. A bénultságtól nem tudott beszélni, sem mozogni.
Valahogy olyan jó volt ez a kis csend, de nem volt szívem úgy
hagyni így egy sóhajtás kíséretében leoldottam róla. Enyhén
lihegve, meglepett szemekkel pislogott és inkább befogta. Egész
éjszaka ezen a rohadt táblán agyaltam hogy mit kéne tennem, de az
elejére még csak meg szeretném az erejük mértékét ismerni.
Másnap reggel nyolcra mentem ki a kerthez ahol terveztem az órát.
Soyun mindenkit összeszedve ért oda éppen hogy csak.
-Üdvözöllek titeket emberek! A nevem
Ayumi. Angyal vagyok, sok féle tehetségem van!-mondtam nekik
melegen és kedvesen. Furcsa módon az embereket szeretem, csak a
vámpíroktól áll fel a toll a hátamon.-A ma reggeli feladatunk az
hogy megmutatjátok az erőiteket, hogy kivel mennyit kell
foglalkozzak. Sky! Te leszel az első! Az lesz a feladatod hogy
mutasd meg mikre vagy képes a vízzel és hogy mennyi ideig tudsz
láthatatlan maradni! Utána jön Seomin! Te megmutatod milyen mély
sebet vagy képes gyógyítani! És végül marad Jonghyun! Ő is
megmutatja nekünk hogy mire képes!-álltam arrébb. Végignéztem
ahogy kissé bénázgatva megoldják a feladataikat, majd kifáradva
elnyúlnak a füvön. Órámra pillantva láttam hogy fél
van.-Menjetek haza enni! Pihenjetek egy kicsit utána kettőre
legyetek a téren ahol tegnap voltunk, mert Soyun fog nektek mutatni
néhány dolgot!
![]() |
| Sky szeme |
-Elnézést!-suttogta Sky hatalmas lila
szemeit rám emelve.
-Tessék.-fordultam vissza felé ő
pedig enyhén ijedt fejjel nézett zafírkék szemeimbe.
-Én... én...-makogta.
-Nyugodj meg.-sugároztam felé újra a
nyugtató erőt-És mond mit szeretnél.


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése