Nem tudtam odafigyelni és meg is lett az eredménye, végig bénáztam, egész végig Red-en gondolkoztam és hogy, hogy bánthattam így meg. Frusztrált vagyok és ilyenkor a körülöttem lévő embereket bántom meg, egyáltalán nem szándékosan. Amint végeztünk Ayumi-val muszáj voltam megkeresni Red-et, de amint ráakadtam éppen Yoosung-gal társalgott elég heves kézmozdulattal és folyamatos mosollyal az arcán, észrevette ahogy őket nézem és ahogy Yoosung is észrevette, hogy Red nem oda figyel ő is felém fordult én pedig elindultam a szállás felé határozott léptekkel, de egy kéz a csuklómon meg akadályozott benne. Ahogy visszafordultam megláttam Red arcát elfogott a bűntudat. Miért marok el mindenkit magam mellől? Ahogy ezen gondolkoztam és a földet fixíroztam berepült a látóterembe egy izzó kő mire felkaptam a fejem és értetlenül néztem Red szemeibe, de ő is csak megrázta a fejét. Tehát, ő sem tud róla semmit. Hirtelen kettétört én pedig elkaptam az én részemet, de a Red felőli leesett a földre és mikor utána nyúlt megjelent Gabriel.
-Lélek kövek. Ez mutatja, hogy egymáshoz
tartoztok. Ezeken keresztül, ha nagyon messze lesztek egymástól,
beszélni is fogtok tudni az elméteken keresztül. Mától próbálnotok kell a
kommunikációt is. És ez érvényes mindenkire akinek meg lesz a köve.-még egy dolog amit gyakorolni kell, örülök neki.
- Kettőkor kint várok mindenkit.-mondta Soyun, szerintem az ő kezéből "jött" a kő.
A délutáni edzésen bénáztam, rengeteget. Red-del beszélnem kell minél hamarabb. Szendviccsel a kezemben mentem fel a szobába. Megettem, majd indultam is zuhanyozni. Ahogy végeztem, hajamat törölgetve mentem a szobába, de még akkor sem szándékozott feljönni Red. Befeküdtem az ágyba és viszonylag hamar el is aludtam.
Egy rossz érzés miatt ébredtem fel az éjszaka kellős közepén. Nem bírtam megmozdulni majd éreztem, hogy valaki van a szobában rajtam kívül, de biztos, hogy nem Red volt az. Felém hajolt az a valami és hirtelen megéreztem, ez egy démon. De, hogy jutott idáig? Reszkettem a takaró alatt és próbáltam nem arra koncentrálni, hogy az arcomba bújik. A párna alatt volt a kövem így a kezemmel megkerestem és rászorítva Red-re gondoltam és próbáltam neki üzenni, hogy örülnék ha végre a szobába jönne és segítene ezzel a démonnal kezdeni valamit, mondjuk kinyírni, vagy mit tudom én. Megnyugodtam amikor szinte azonnal válaszolt, vagy valami olyasmi. Öt perc múlva hallottam ahogy az ajtó nagyon halkan nyílik az ajtó, de felé fordulni nem mertem. Azon is elgondolkoztam, hogy láthatatlan leszek, de minek? A démonok nem csak a látásukra hagyatkoznak, éljen a hő látás. Éreztem ahogy Red gyűjti az erőt, majd hogy egy tűzgolyóval vonta a figyelmét magára, majd ahogy a démon ráfigyelt szinte kiugrottam az ágyból és kérdő tekintettel néztem rá.
~Most mit csináljunk?~Remélem meghallotta.
~Próbáljuk lefagyasztani és kilökni az ablakon. Vagy nincs nálad a tőröd?~
~Az első jó ötlet, viszont én még egyáltalán nem vagyok kész egy démont kinyírni~
Red bólintott egyet és mindketten erőnket összeszedve a démonra koncentráltunk, de elsőre nem jött össze.
~Szedd már össze magad!~Szólt rám Red mire összeszedtem magam és most már sikerült. Az ablak kitört, de kit érdekel? Kinéztünk utána, ahol épp akkor ért földet és tört darabokra majd el is tűnt. Remegve bújtam Red-hez mire ő is körém fonta kezeit és csitítani próbálta az épp előtörő sírásomat. Szipogva elváltam tőle és a szemébe néztem.
-Red..én bocsánatot..bocsánatot kérek a tegnapiért.-láttam rajta hogy meglepődött.
-Nem, én kérek bocsánatot. Én ragadtattam el magam, kérlek ne haragudj rám.-és elmosolyodott. Mosolyogva bújtam hozzá és vállára hajtva a fejem megpusziltam a nyakát mire eltolt magától és nagy szemekkel nézet rám.
-Mi az? Csak vissza adtam!-oldalra billentettem a fejem majd nevetve estem vissza az ágyba és magamra húzva a takarót végre nyugodtan tudtam aludni reggelig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése