Soyun 13. rész

Sehogy se tudtam lenyugodni, így lementem a földre, és az első templomba jelentem meg.
-Lányom. - hallottam egy öreg, de lágy hangot. -Mi járatban? - hátra néztem a szárnyaim fölött.
-Szép estét Atyám. - fordultam felé teljesen. -Csak érdeklődni jöttem, hogy nem észleltek e démoni jelenéseket!?
-Ami azt illeti, de épp most indultam szólni fel, hogy küldjenek le valakit. - mosolygott rám. A papok imával hívnak minket, harcos angyalokat, hogy rendet rakjunk. Persze először Apánk hallja meg, aztán minket küld.
-Akkor mondja meg miket látott. - szárnyaim eltűntettem.
-Többen is jelezték a lenti vadászok közül, hogy valami fekete füst jelent meg egy repedésből a parkban. Azóta az emberek közül egy kettő megbolondult. És volt három vörös szemű démon.
-Ők hol vannak most? - kérdeztem.
-Jongin úrfi azt mondta, a temető régi elhagyatott ravatalozójában vannak. De nem tudnak bejútni.
-A repedést maga is eltudja intézni Atyám. Egy pecsétet rajzoljon mellé szentelt vízzel és eltűnik. Akiket pedig megszálltak azok jobban lesznek.  - mosolyogtam.
-Rendben. - bólintott.
Én megkerestem Jongint, aki a temető mellett parkolt. A kocsi előtt álltam meg, mire kipattant, és hajlongva üdvözölt.
-Mi járatban erre? Nincs kicsit messze Brazília Koreától? - mosolyogtam rá.
-Ide lettem beosztva. De mivel sehová se jutok a három démon miatt, itt maradtam. - sóhajtott.
-Védik magukat? - lepődtem meg.
-Igen. Mintha egy pajzs lenne. - mondta.
-Ide akkor Lumin kell. - gondolkodtam. -Egy pillanat. - néztem Jonginra, és Lumin meg Jonghyun közös szobájába illantam. Jonghyun hason fekve aludt, és szerencsére ruhában. Lumin pedig olvasott. -Lumin, szükségem van rád. - suttogtam.
-Miben is? - nézett rám.
-Te vagy a vámpírok pajzsa. Én pedig nem értek hozzá. Csak egy pillanat az egész, és visszahozlak. - mondtam.
-Rendben. - lerakta a könyvet, megfogta a kezem, és leillantam Jonginhoz.
-Soyun arkangyal! - hajolt meg előttem Taemin.
-Taemin. Azt hittem egyedül jött Jongin. - bólintottam.
-Igyekezhetnénk? - szólalt meg Seunghyun.
-Hát hogyne. - grimaszoltam. -Jongin, vezesd oda Lumint, engem azonnal kiszúrnának.
Kai elvitte Lumint, Én pedig a kocsi orrának dőlve vártam. Pár perc múlva már előttem álltak.
-Egy követ védenek. Az egész pajzs olyan mint egy papír, legalábbis számunkra -mutatott rám, és magára -, de embert már nem enged be. - mondta.
-Ha követ védenek, akkor Én miért nem érzem? - lepődtem meg.
-Valami pecsét van a kő építmény körül. Én betudtam menni, de szerintem te már nem. - nézett rám.
-Akkor segítesz? - szárnyaim kiengedtem, és rá vigyorogtam.
-Még szép. - kacagott fel.
-Akkor, Én kicsalom őket, Te lenyúlod a követ, és visszajössz a fiúkhoz. - bólintott. -Remek. - csaptam össze a mancsaim. -Legyetek készen, amint Lumin megjelenik, azonnal mentek az Atyához a templomba. - bólintottak. Oda egy démon se tud bemenni.
Áttörtem a pajzsot, mire a három démon azonnal megjelent kint. Nem voltak nagy rangúak, ami meglepett, de a pecsétek nagyon erősek volt. Lumin megszerezte a követ, Én pedig kicsit játszottam velük. Persze kaptam Én is, Ők pedig kinyúltak.
Templomba illantam, Lumin ott ült a kék kővel a kezében.
Lerogytam az oltár elé, és zihálva támasztottam a fejem.
-Jól vagy lányom? - sietett hozzám a pap.
-Igen Atyám. Jól vagyok. - legyintettem. -Menjünk vissza. - álltam fel, s néztem Luminra.

Este volt, persze mindenki aludt már, de... Ayu jött be hozzám, Yooseung jó messze volt tőlem.
Szerencséje.
-Hallottam, hogy meg van az egyik kő. - mondta Ayu.
-Igen. És úgy érzem, ez Sky köve. - álltam fel.
-Figyelj... nem akarok ebbe beleszólni. De túl fiatalok. Nem lenne jobb, ha inkább mégis mi intéznénk el a dolgot? - kérdezte. -Hidd el Ayumi, Én lennék az első, aki oda menne, és mentené meg a fát, de sajnos ez lehetetlen. Angyalok vagyunk, de nekünk nincs meg az az elég erő, ami kell. Ne gondold, hogy olyan jó nekem egy vámpír mellett, és itt fent lenni. Dupla szar dolog ez nekem, és Te tudod a legjobban. - Bólintott. -De megígérem, az életem árán is megvédem őket. - újra bólintott. Megéreztem Seot. Így kinéztem az ablakon. Íjjal gyakorolt, és minnél jobban hajtotta magát, annál jobb volt. Büszke voltam rá.
Másnap reggel Yooseung elé álltam.
-Hoon. - szóltam neki.
-Hmm? - fel se nézett a könyvből. Ezeknek ez a szokásuk?
-Rám figyelnél egy kicsit? - förmedtem rá. Felsóhajtott, és lerakta a könyvet.
-Hallgatlak. - nézet rám.
-Nekünk is gyakorolni kéne a kapcsolatot vagy mit. - mondtam. -Oda adom Skynak a követ, kint várlak. - sarkon fordultam, és otthagytam.
Lent a kezemben a kő azonnal izzani kezdet, sőt! Kirepült a mancsomból, és Sky meg Red közt felízva, ketté tört. A fene gondolta, hogy ez lesz.
-Lélek kövek. - jelent meg Gabriel. -Ez mutatja, hogy egymáshoz tartoztok. Ezeken keresztül, ha nagyon messze lesztek egymástól, beszélni is fogtok tudni az elméteken keresztül. Mától próbálnotok kell a kommunikációt is. És ez érvényes mindenkire akinek meg lesz a köve. - pislogtunk mint Rozi a moziban. Fogta magát és eltűnt.
-Kettőkor kint várok mindenkit. - szólaltam meg és kimentem. Már kint volt Yooseung. Csak rám mosolygott, Én pedig -nem akartam, de szerintem ő keze van benne -, fél oldalason visszamosolyogtam. Utálom az erejét.