Soyun: 9. rész ~

Yooseung egész éjjel bámult. Éreztem, még annak ellenére is, hogy aludtam. Tiszta ideg voltam reggel amikor felkeltem.
-Mond csak piócácskám, élvezed, hogy az idegemre mész? - néztem álmosan rá.
-Nem csináltam semmit. - termet előttem. Nagyon gyorsak, gyorsabbak a mostani Vámpíroknál. Ágyékával néztem szembe, aztán lassan felvezettem a szemem fedetlen felső testén, egész az arcáig. Felhúztam az egyik szemöldököm.
-Bámultál. - mondtam tök nyugodtan.
-Mivel nincs TV, kénytelen voltam téged bámulni, mert mi vámpírok nem alszunk. - vigyorgott.
-Legközelebb a plafont bámuld. - morogva löktem el magam elől, és álltam fel. Kinyújtóztam, és megcéloztam a fürdőt. Jól esett a zuhany, és ellazultam tőle. Sokkal jobb kedvvel mentem már enni.
-Na mi ez a hatalmas vigyor? - kérdezte Jonghyun.
-Ki foglak készíteni ma titeket. - mondtam ördögien.
-Basszus! Akkor ma is izom lázam lesz? - vinnyogott Hyun.
-Nem lehet annyira szörnyű. - mondta Seo.
-Amikor először tanított harcolni, hogy megvédjem magam. Három napig nem bírtam mozdulni. - mondta Hyun. -Mit gondoltok, kinek köszönhetem ezeket? - megmutatta az izmait.
-Naná, hogy nekem. Olyan gebe voltál mint most Red. - mutattam a srácra. Elámultak.
-Modell alkat vagyok, nem gebe. - karmazsin vörös szemeit rám villantotta.
-Nekem gebe. Na! Két órákor kint várlak titeket. - hagytam ott őket. Hadd egyenek.
-Beszarattad őket. - jelent meg mellettem Hoon.
-Te követni fogsz? - néztem rá.
-Nem. Csak itt voltam. - vett le egy almát nekem, azért akartam nyúlni.
-Köszönöm. - vettem el. Rám mosolygott. Délig elleszek egy almával.
Kint amint megjelentem, minden tanonc meghajolt. Csak jó ízűen falatoztam az almát, és bicentettem.
-Szia Shin. - köszöntem a fegyver mesteremnek. Ő érzi meg ki milyen fegyverrel érvényesül. Nekem is Ő mondta meg, hogy több fegyvert is tudok használni. Itt minden angyalt Ő és Én képezzük ki.
-Szia Yunnie. - vigyorgott.
-Utálom ezt a becenevet.
-Te mindent utálsz. - röhögött.
-Hát éppenséggel van amit szeretek. - mosolyogtam rá.
-Mi járatban?
-Jön három ember. Ők a kulcs, meg kell nekik tanítani, hogy hogy védjék meg egymást, és magukat.
-Fegyvert Én választok nekik? - kérdezte.
-Másra nem is bíznám. - bólintottam.
Két óráig gyakoroltam, tanítottam pár dolgot az újoncoknak, aztán láttam, hogy jönnek.
-Nos gyöngyvirágaim. Ő Shin. Ne tévesszen meg a cuki baba pofija, egy kegyetlen harcos, aki mellett év ezredek óta vagyok, és az életem adnám. - mosolyogtam.
-Na akkor lássuk, ki milyen fegyverrel tud létesülni. - végig mérte őket, kezével pedig egy jelet rajzolt, ami megvilágított azt a fegyvert ami tökéletes lesz harcolni. Seonak az íj lett. Jonghyunnak pedig a kard, Sky  egy egyiptomi ezüst angyal pengéjű testvér tőr. Azért testvér tőr mert két egyforma tőr, az egyiptomiak pedig elnevezték testvér tőrnek.
-Attól, hogy meg van a saját fegyveretek, nem azt jelenti, hogy tudtok harcolni.. A fegyveretek, mellé kell más is ami megvéd. Ezért, megtanuljátok azt is használni. - mondtam. Megforgattam a kezemben lévő kardom.

Mind a hárman ki voltak feküdve a fűben. Föléjük hajoltam.
-Hát gyermekeim... Ahhozképpest, hogy kis kezdő tacskók vagytok... csak gratulálni tudok. Nagyon hamar tanultok. Főleg Te Sky! Ami két bal lábas bénaság vagy -elnézést a megnevezésedért-, nagyon jól védted magad. És nem vágtad meg magad. Remek munka. Seo, Te is jól csináltad. - mosolyogtam rá. -Stabilan fogtad a kardot, és az íjad is. Jongie, semmit se vesztettél a tudásodból. - vigyorogtam rá.
-Akkor most kaparjon fel innen valaki. - motyogta.
Hirtelen jött hátulról a támadás, Én pedig átestem Jonghyun, és térdelve érkeztem földet.
-Hyorin! - vigyorogtam a lányra.
-Rég láttalak földi. - biccentett felém.
-Csak nem ellustultál? - álltam fel. A lányok és Hyun érdeklődve nézett ránk.
-Csak egy icipicit. - mutatta.
-Akkor egy kis formában tartás nem árt, igaz? - támadtam meg. Hyorin volt a "mentorom" Ő fogadott, amikor meghaltam.
-Hiányoztál. - öleltem meg hirtelen. Három ember, kidűledt szemmel néztek minket.
-Te is. - engedett el. Jól megizzadtunk, sose kíméltűk egymást edzés közben.
-Ő Hyorin. A tanítóm. - mutattam be.
-Örvendek. Viszont most megyek, mert dolgom van. Majd még látjuk egymást. - illant el.
-Na, gyertek. - segítettem fel őket. -Holnap kettőkor újra várlak itt titeket. - indultam be. Le kell zuhanyoznom. Yooseung ott terpesztett az ágyon, és játszott. Fogalmam sincs honnan szedte a TV-t, és a ps-t. Vettem magamhoz ruhát -bő póló, francia bugyi-, és mentem zuhanyozni.
Frissen mentem ki, és ültem le az ágyra, hogy kifésüljem a hajam. Elgondolkoztam közben picit, így észre se vettem, hogy kiszabadultak a szárnyaim. Kicsit kifeszítettem őket, és leraktam a fésűt.
-Szépek a szárnyaid. - hallottam Hoon hangját. Azonnal behúztam a szárnyaim. -Miért vagy ilyen velem? - térdelt fel az ágyra. Szinte hozzásimult a hátamhoz.
-Mert vámpír vagy. És nem egyszer akartál megölni. Rémlik? - álltam fel.
-Ezt el kéne már felejteni. - jelent meg előttem. Egész az ágyig hátráltatott.
-Nem megy. - löktem rajta egyet. Egy pillanat múlva már az ágyon voltam, ő pedig fölöttem, lábaim közt térdelt, Én pedig az ereje miatt mozdulni se tudtam.
-Pedig hidd el. Jobb lenne. Élni akarok még, és ne miattunk mureljon már ki az emberiség. - mondta. Fogával végig karcolta a nyakam. Amitől mérges lettem, de szabadulni nem tudtam.
-Eresz el. - morogtam.
-Inkább dorombolj. - nézett a szemembe.
-Meg ne próbáld rajtam használni az erőd Young Hoon! - mondtam. Egyetlen érintés a hasamra, Én pedig máris ziháltam. -Hallod? - csuktam be a szemeim. Nem tudtam mit tenni. Olyan ereje van ami hát az érzésekre, érzelmekre, és néhány érzést fel is erősít. Mint ahogy most az érintését. Mintha az egész testem cirógatná. Pedig csak a hasamhoz ért.
-Fokozzam? - kérdezte a nyakamból. Nem harapott meg, nem is lenne szabad, akkor azonnal a földön kötne ki egy marok hamu ként. De a fogait éreztem.
-Meg...foglak..ölni. - nyögtem ki. Egész testem olyan volt mintha orgazmusom lenne -nem vagyok szűz, szóval tudom milyen érzés-, hátam ívbe is feszült, levegőt alig kaptam. De amikor ajkai az Én ajkaim súrolta, kapcsoltam. Akkorát taszítottam rajta, hogy kivitte a falat. Idegesen rontottam neki, és kétszer fejeltem meg, majd gyomron térdeltem. Szemei felízottak, és most Én kerültem falra. Mindenki kijött a szobájából, a lányok is, és ijedten nézték mit csinálunk.
-Gonosz vagy velem. - vicsorgott rám a fogaival Hoon.
-Idióta pióca! - két lábbal rúgtam rajta egyet, mire elengedett, és kiterült.
-Én csak jót akartam neked. És ez a hála érte? - állt fel. Vigyorgott.
-Megöllek! - szisszegtem neki. -Még egyszer hozzám érsz... - mondtam neki.
-Szóval most életben hagysz? Akkor mégis csak szeretsz? - nyalta meg az ajkait. Ritkán leszek annyira ideges, hogy a saját erőm világít rajtam, de most megtörtént. Szárnyaim szinte kirobbantak belőlem, szemem fehér lett, hajam lobogni kezdet, kardom elő jött.
-Ne provokáld már! - hallottam Ayumi hangját.
Ott álltam, nagyon de nagyon mérgesen, és legszívesebben szét szaggattam volna az össze ott lévő vámpírt.
-Yun! - fogta meg az arcom Ayumi, és kényszeritett, hogy rá nézzek. -Soyun! Nézz rám! - parancsolta. Nehezen igaz, de rá néztem, így eltűnt a célpontom.
-Mély levegő ki-be. Gyerünk. - fogta még mindig az arcom. Úgy csináltam ahogy kérte. Lassan lenyugodtam.
-Köszi. - néztem rá hálásan. Egyetlen intéssel vissza épült a fal. Ayumi pedig mosolyogva elengedte az arcom. Csak Ő tud lenyugtatni ilyenkor. Nem tudom, hogy, de már ezerszer segített rajtam.
-Nincs mit. - biccentett.
-Te pedig! Ha még egyszer hozzám érsz, és használod az erőd rajtam, nem maradsz életben. - löktem Hoonon egyet, vigyorgott. Szét szedem. Csettintem egyet és már fel öltözve hagytam ott mindenkit. Kell egy kis nyugalom.