Kezdjük ott,hogy az életem felfordult. Nem elég,hogy egy furcsa lény állt az ablakomban,de most meg a Mennybe vagyok PEDIG NEM VAGYOK HALOTT! Ha valakinek ezt elmondanám,tuti azt mondaná,hogy dilibogyót vettem be. Most meg itt állok 2 angyallal az oldalom,két üres fejű magamfajta muglival,és 4 vámpírral. Az egyik vámpír a "párom". Na itt röhögni akartam,de nem lehetett. Elindultunk és mikor az emeletre és a 12.-s szoba előtt megálltunk Taehee törelmetlenkedett.
- Befogod,vagy még puffogsz? -fordultam felé.
- Tűnj be inkább a szobába. -morgott.
- Mint egy kutya. -mentem be a szobába.
Franciaágy? KOMOLYAN? Egy kutyával kell aludnom? Na nem! Nem elég,hogy vámpír de kutyának képzeli magát. Jaj nekem. Meg vagyok én áldva vele. Elkezdtem felfedezni a szobát. A szoba vörösre volt lefestve. A szekrény cseresznyeszínű,és jó nagy hely volt benne,és gyorsan ki is használtam. A kis előtérbe mentem ahol Taehee a fejét verte a falba.
- Öhm..Taehee....-léptem hozzá óvatosan.
Meg kell hagyni féltem tőle,hiszen vámpír. Igaz nem bánthat,és én sem Őt,de akkor is féltem tőle.
- Mi a baj? -néztem rá,s tettem kezem a vállára,és lelökte onnan.
Kezem azonnal magamhoz húztam,és nagy szemekkel néztem rá. Nem mertem megmozdulni sem. Lecövekeltem,és lassan lehajtott fejjel vonultam el mellőle. Nagyon de nagyon letörtem. Eddig is utáltak,de ennyire? Hát el kell fogadnom,hogy még a vámpír se ér hozzám. Szomorúan mentem be a szobába,és a nagy pulcsimat felvettem,mert fáztam. Az ujja is nagyobb volt,így azt meghúztam,és az arcom a puha pulcsi ujjába mélyesztettem. Az ágy kellős közepére ültem,és ott írtam a dalszöveget írtam. Kottát a zongorához. Szeretek zongorázni és a szoba ablaka előtt volt egy. Mikor végeztem,leültem a zongora elé,s nekiálltam játszani rajta. A zenébe teljesen beleéltem magam. A szívemet adtam bele,s a lelkem billentyűin játszottam. Mikor végzetem a kottáimat szedtem össze,s az ajtófélfának támaszkodó Taehee-t vettem észre.
- Gyönyörű volt. -jött mellém vámpírgyorsasággal.
- Köszönöm. -kezdtem el a kottáimat pakolászni,de Taehee leült mellém.
- Megtanítod? -nézett rám.
- Nem nehéz. -kezdtem el zongorázni,Ő valahogy mindig rosszkor nyúlt bele. - Na jó. Kezdjük előlről. Nézd a kottát. Az milyen hang? -mutattam egyre a sok közül.
- Ööö...
- Valdd be,hogy nem tudod! -mosolyogtam.
- Na jó..lebuktam. Nekem ez nem megy! -nevette el magát.
- Pedig egyszerű! -kezdtem el zongorázni,és egy billentyűt végre jó időben nyomta le.
Szépen kettesben végigfutottunk a dalon. Mikor végeztünk nagyot sóhajtott,mint aki olyan sok fáradalmas munkát végzett volna.
- Csak nem elfáradt a nagy Drakula Gróf egy billentyű nyomkodásában? -néztem fel rá.
- Hát megleplek,de nem! -mosolygott.
- Miért nem akartál velem szóba állni? -néztem rá.
- Nem akarlak bántani. Tidom védve vagy,és egyetlen egy fogkarcintást ejtenék rajtad SoYun lerúgná a fejem,de néha a szomj eluralkodik egy vámpíron. -állt fel mellőlem Taehee és a szoba tulsó felébe ment.
- Hé! Nem fogsz bántani,mert erős vagy. -léptem mögé. - Nekem sem egyszerű,mert sosem beszéltem életemben ennyit,mint ma,de kérlek bízz bennem. -álltam lábujjhegyre,mint aki magasabb nála,de még így sem sikerült.
Így az ágyra álltam,s rögtön magasabb lettem.
- Magasabb vagyok! -kekeckedtem.
- Milyen a fenti levegő? -mosolygott Taehee.
- Olyan vámpírhaj szagú. -mosolyogtam.
- Hé! Ezt mos fájt! -vágta be a durcit.
- Bocsi. -biggyesztettem ki ajkaim.
Lementünk kifosztani a konyhát. Meg kell hagyni a kaja igen pocsék,de ha muszáj hát muszáj. Felmentünk és az egyik szobából veszekedést hallottunk. Fogalmam sincs ki lehetett de nem igazán törődtem vele,mert hulla fáradt voltam,és még pontosan nem fogtam fel,hogy egy vámpír fekszik majd mellettem,miköz én egpróbálok elaludni.
Elmentem a zuhanyzót elfoglalni,s jól esett a kellemesen langyos víz a fáradt testemnek. A hálóingem egy nagy póló és egy bugyi,de ilyenkor jobb ha felveszek egy rövidgatyát,mert vámpír ide vagy oda,de pasiból van.
Az ágyba bebújtam,és a nagy macimat a hasamra ültettem. Azt bámultam,míg a pilláim le nem csukódtak. Aztán éreztem,ahogy az ágy mellettem besüpped vámpírlakótársam alatt,s a maciról is lecsúsztak kezeim,s teljesen bekómáltam.
Reggel a földön keltem. Hogy hogyan nem tudom,de ott keltem. Felkönyököltem az ágyra,s Taehee nem volt sehol. Sunyi tekintettel vánszoltam a testem a fürdőbe,s az ajtó előtt megtorpantam.
- Figaró! Figaró! Nincs szebb kis figarónál! -énekelt Taehee.
Na jó. Most vagy leütöm,vgay pedig felfordulok. Énekel? Zuhanyzás közbe? Most miért? Mosolyogva mentem be a szobánkba,s felöltöztem,majd lementünk SoYun-hoz. Meg kell hagyni,az hogy látni az angyalokat az nem volt megerőltető,de a gyógyítás már igen. Hiába próbáltam,de nezehen ment.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése