Ahogy visszaértem az épületbe egyből megkordult a gyomrom, enni kellene valamit. Egy adag banán turmixot kértem majd felmentem a szobába és letelepedtem az ágyra és elkezdtem inni jó komótosan és csak bámultam ki a fejemből. Red ahogy bejött a szobába és leült az ágyra engem megint megsimogatott a szív infarktus szele.
-Te! Ha még egyszer meg ílyesztesz én kicsinállak!-nagy szemekkel néztem rá amitől szegény úgy megílyedt, hogy majdnem lehátrált az ágyról. Éppen utána kaptam amikor majdnem leesett.
-Bocs, de tényleg ne ílyesztgess!
-Öhh, megértem. Már megszoktam, hogy csendben kell lennünk.-éppen csak a szája szeletében bujkált egy kis mosoly féleség.-Nem tudtam, hogy ez ennyire ílyesztő.
-Lehet, hogy csak én vagyok ilyen ílyedős de akkor is, legalább a közelemben adj valami hangot, hogy a közelemben vagy.-mondtam és ki is végeztem a turmixot majd letettem az asztalra az üres poharat.
-Red, már kérdezni akartam, mi az igazi neved? Mármint..a Red az nem lehet az eredeti..-miért is akarom kimagyarázni magam?
-Guojin, de ha már itt tarunk én sem tudom a tied. Megtudhatom?-nézett rám kiskutya szemekkel. Gonooosz.
-Kim Rain.-válaszoltam és az órára néztem, lassan mennem kellene. Az óra 13:50-et mutatott én pedig őrült gyorsasággal pattantam ki az ágyból és száguldottam le a lépcsőn mikor megláttam Seomin-t és Jonghyun-t kilépni az ajtón.
-Várjatok!-szóltam utánuk de mire hátra néztek már ott voltam mögöttük.-Bocsi..-fújtam ki magam.
-Jól vagy?-kérdezte aggódva Seomin.
-Tökéletesen.-felegyenesedtem és egy jó mély levegőt vettem majd elindultunk oda ahol délelőtt voltunk.
Egy pár tőrt kaptam amitől majd rám jött a frász. Még hogy ezzel harcolni? Én a saját kezeimet is össze kutyulom nem hogy még két ilyet is a kezembe adnak, félelmetes. A kezdeti félelmem be is igazolódott amikor Jonghyun és Soyun folyamatosan támadtak és néha még Seomin is suhintott egy párat felém. Az utána levőket pedig már erőből vertem vissza így meg is lett az eredménye, egyetlen sérülést nem szereztem aminek nagyon is örültem. Nem hiányzik még nekem, hogy a sebeimmel foglalkozzak mikor ettől az egésztől is a hideg maratont fut a hátamon. Fáradva dőltünk ki mind a hárman az edzés után, mert hát ezt már jócskán annak lehet venni. Soyun még pár szót intézett hozzánk majd felkapart minket mi pedig próbáltuk belőni a szállást. Alig bírtam felvonszolni magam a szobához, de amint beestem az ajtón rögtön az ágyra vetettem magam és perpillanat az sem érdekelt, hogy Guojin részére vackoltam be magam. ajtócsapódást hallottam és az ő hangját pedig rögtön utána.
-Ébren vagy? Hahóó!-egyre közelebb jött én pedig próbáltam arra koncentrálni, hogy úgy tűnjön mintha aludnék. Éreztem, hogy közelít a fejemhez és egyszer csak azt éreztem, hogy az ajkaival közrefogja a fülcimpám hegyét és az ott lévő két fülbevalót.
-Nagyon gyorsan fejezd abba, mert leszedem az arcod!-dünnyögtem neki mint aki félálomba van. A fülem azok közé a két dolog közé tartozik amihez utálom ha hozzá érnek és most nagyon pipa lettem rá. Felültem az ágyon amivel egyúttal le is fejeltem.
-Nagyon nem szeretem ha a fülemet basztatják, azt meg végképp nem ha egy vámpír hozzám ér. Nem érdekel, lehetsz te az atya úristen is. Hozzám ne érj többet mert nagyon nem leszünk jóban! Lehet, hogy csak a fáradtság teszi, lehet hogy nem de örülnék ha nem piszkálnál 24 óráig.-kifakadtam. Kész vége, nem tudok jó pofizni amikor egy vámpírral lakok együtt, akikről eddig nem is tudtam. Plusz ott lebeg a fejem fölött az a tény, hogy lehet két hónap múlva bedobom a törölközőt. Hirtelen nagy robajt és puffanást halottunk mire mindketten felkaptuk a fejünket és kimentünk, hogy megnézzük ki volt. Soyun szinte szikrázott a dühtől Yoosung vele szemben pedig egy ragadozó mosollyal hergelte tovább, szinte felmentő seregként jelent meg Ayumi és nyugtatta le mire visszament mindenki a szobába. Guojin ahogy becsukta az ajtót, megszólalt.
-Volt már ennél rosszabb is.-szinte súgta a szavakat.
-Mi?-ha nem nekem szánja ne mondja ki hangosan, ha nekem akkor meg fejtse ki bővebben.
-Soyun..-nézett egyenesen a szemeimbe.
-Örülj, hogy nem csinálta ki a barátodat!-mondtam a szemébe, összeszedtem valami alvós cuccot és bezárkóztam a fürdőbe. Még egyszer nem fogja rám nyitni az ajtót! Gyorsan lezuhanyoztam, felöltöztem és hajamat törölgetve mentem a szobába ahol Guojin hűlt helyét sem találtam. Legalább nyugodtan alszok.
Másnap kicsivel korábban keltem és így le tudtam menni reggelizni ahol szinte ott volt mindenki. Egy szelet lekváros pirítóssal és egy bögre tejeskávéval jól is laktam. Amint befejeztem a reggelimet elindultam ki az épületből és kiszellőztettem a fejem de pont visszaértem mire kezdődött Ayumi-val az edzés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése