Seomin: 16.rész

A szállóba mentem,és Taehee énekelt megint a zuhany alatt. Kezdek hozzászokni,hogy egy vámpír énekel a zuhany alatt,de még mindig furcsa e gondolat. Majd hozzászokom idővel. A zongora elé telepedtem le,és elkezdtem rajta játszani. Ujjaim,pille könnyedséggel vándoroltak a billentyűk között. A szívem elkezdett hevesen verni,és egy hatalmas csörömpölésre lettem figyelmes. Azonnal abbahagytam szívem dallamát,és a zaj forrása felé vettem az irányt. Taehee szép seggest talált nyomni a fürdőben. Elkapott a nevethetnék,de csak halk kuncogás lett belőle. Felsegítettem a földről,és farkas szemet néztünk egymással.
A fürdőből Ő kiment,és én következtem. A meleg víz lemosta a fáradtságot rólam,és jól eső érzés vette át testemen az uralmat. Törölközőbe csavarva magam,kimentem és a szobánk felé vettem az irányt. A nagy pólómat és a rövid gatyát felvettem,és betelepedtem az ágyba. Taehee éppen valami könyvet olvasott. Nem akartam zavarni így inkább oldalamra fordulva lehunytam pilláim és aludni készültem,mikor szívembe szúrt valami. Mintha egy kést döftek volna át rajta,de mégsem. Felültem,és erős lihegésem miatt,nem bírtam szólalni.
- Jól vagy? Minden rendben? -halottam haloványan társam hangját,és félelmetes volt.
Nem emlékszem tisztán,de azt tudom,hogy Ayumi tenyereit megéreztem arcomon,és lágy,nyugtató hangjára a szívem lassabban vert. Taehee elhagyta a szobát,és csak mi ketten voltunk Ayumival.
- Jól vagy? Seomin? Jól vagy? -szólogatott,és már végre beszédképesnek éreztem magam.
- Azt hiszem! -ajkaim remegtek,mint a nyárfalevél.
- Semmi baj! Csak egy kis pánikroham! -ölelgetett,és ringatott.
- SeoMin szüleit most marcangolták szét a démonok! -jött be Yooseung és ott megállt a szívem.
Ayumi szikrákat szórt szemével és..ennyi amire emlékszem. A sokk hatása miatt szívem nem vert,majd valami hideg szürke fátyol kezdte el körbevonni a testem. Rémült voltam,és valami fekete rács vágódott le mellém.

"Légy erős Seomin!"

Halottam,hogy valaki fentről ezt mondja,és a sötét mélyben víz hangzott ez a hang. Lágy volt és féltő is egyben,majd a szürke fátyol eszeveszett iramba kezdett el felém jönni,és szemeim kipattanása után eltűnt,és csak Ayumi szempárát láttam.

Arcán a félelem kiült,és Yooseung fejét fogva járkált. 

- Seomin! Hála az égnek! -szorongatott karjai közt Ayumi.

- Mi történt? -erre síri csend telepedett a szobában.

Ayumi bűnbánó szemekkel nézett rám,és SoYun a falba vert.

- Az én hibám! -üvöltötte SoYun és kiment.

- Mi SoYun hibája? -érdeklődtem,és Ayumi mellém ült.

- A szüleidet a démonok ölték meg. SoYun későn ért oda. De ha nem megy vele YooSeung otthagyja a fogát. -hajtotta le fejét Ayumi,és a szívem összeszorult és ajkaim közt kék fénycsóva szállt ki.

Ayumi kiment,és a lábaim remegtek. Taehee váltotta fel Ayumi helyét,és próbált nyugtatni kevés sikerrel. Fel-alá járkáltam a szobában és léptem nyomán kék fénycsóva tündökölt.

- Állj le! -ragadta meg karom Taehee.

- Nem érted igaz? A családom veszett oda! -rántottam ki kezem erős szorításából és az ajtó felé mentem.

- Most meg hová mész? -nézett rám nagy szemekkel.

- Nem tudom mi történt pontosan,de azt igen,hogy bosszút fogok állni a szüleimért,ha bele halok is! -ezzel az ajtón kiléptem,becsaptam magam után és elhagytam a szállót.