Soyun: 9. rész ~

Yooseung egész éjjel bámult. Éreztem, még annak ellenére is, hogy aludtam. Tiszta ideg voltam reggel amikor felkeltem.
-Mond csak piócácskám, élvezed, hogy az idegemre mész? - néztem álmosan rá.
-Nem csináltam semmit. - termet előttem. Nagyon gyorsak, gyorsabbak a mostani Vámpíroknál. Ágyékával néztem szembe, aztán lassan felvezettem a szemem fedetlen felső testén, egész az arcáig. Felhúztam az egyik szemöldököm.
-Bámultál. - mondtam tök nyugodtan.
-Mivel nincs TV, kénytelen voltam téged bámulni, mert mi vámpírok nem alszunk. - vigyorgott.
-Legközelebb a plafont bámuld. - morogva löktem el magam elől, és álltam fel. Kinyújtóztam, és megcéloztam a fürdőt. Jól esett a zuhany, és ellazultam tőle. Sokkal jobb kedvvel mentem már enni.
-Na mi ez a hatalmas vigyor? - kérdezte Jonghyun.
-Ki foglak készíteni ma titeket. - mondtam ördögien.
-Basszus! Akkor ma is izom lázam lesz? - vinnyogott Hyun.
-Nem lehet annyira szörnyű. - mondta Seo.
-Amikor először tanított harcolni, hogy megvédjem magam. Három napig nem bírtam mozdulni. - mondta Hyun. -Mit gondoltok, kinek köszönhetem ezeket? - megmutatta az izmait.
-Naná, hogy nekem. Olyan gebe voltál mint most Red. - mutattam a srácra. Elámultak.
-Modell alkat vagyok, nem gebe. - karmazsin vörös szemeit rám villantotta.
-Nekem gebe. Na! Két órákor kint várlak titeket. - hagytam ott őket. Hadd egyenek.
-Beszarattad őket. - jelent meg mellettem Hoon.
-Te követni fogsz? - néztem rá.
-Nem. Csak itt voltam. - vett le egy almát nekem, azért akartam nyúlni.
-Köszönöm. - vettem el. Rám mosolygott. Délig elleszek egy almával.
Kint amint megjelentem, minden tanonc meghajolt. Csak jó ízűen falatoztam az almát, és bicentettem.
-Szia Shin. - köszöntem a fegyver mesteremnek. Ő érzi meg ki milyen fegyverrel érvényesül. Nekem is Ő mondta meg, hogy több fegyvert is tudok használni. Itt minden angyalt Ő és Én képezzük ki.
-Szia Yunnie. - vigyorgott.
-Utálom ezt a becenevet.
-Te mindent utálsz. - röhögött.
-Hát éppenséggel van amit szeretek. - mosolyogtam rá.
-Mi járatban?
-Jön három ember. Ők a kulcs, meg kell nekik tanítani, hogy hogy védjék meg egymást, és magukat.
-Fegyvert Én választok nekik? - kérdezte.
-Másra nem is bíznám. - bólintottam.
Két óráig gyakoroltam, tanítottam pár dolgot az újoncoknak, aztán láttam, hogy jönnek.
-Nos gyöngyvirágaim. Ő Shin. Ne tévesszen meg a cuki baba pofija, egy kegyetlen harcos, aki mellett év ezredek óta vagyok, és az életem adnám. - mosolyogtam.
-Na akkor lássuk, ki milyen fegyverrel tud létesülni. - végig mérte őket, kezével pedig egy jelet rajzolt, ami megvilágított azt a fegyvert ami tökéletes lesz harcolni. Seonak az íj lett. Jonghyunnak pedig a kard, Sky  egy egyiptomi ezüst angyal pengéjű testvér tőr. Azért testvér tőr mert két egyforma tőr, az egyiptomiak pedig elnevezték testvér tőrnek.
-Attól, hogy meg van a saját fegyveretek, nem azt jelenti, hogy tudtok harcolni.. A fegyveretek, mellé kell más is ami megvéd. Ezért, megtanuljátok azt is használni. - mondtam. Megforgattam a kezemben lévő kardom.

Mind a hárman ki voltak feküdve a fűben. Föléjük hajoltam.
-Hát gyermekeim... Ahhozképpest, hogy kis kezdő tacskók vagytok... csak gratulálni tudok. Nagyon hamar tanultok. Főleg Te Sky! Ami két bal lábas bénaság vagy -elnézést a megnevezésedért-, nagyon jól védted magad. És nem vágtad meg magad. Remek munka. Seo, Te is jól csináltad. - mosolyogtam rá. -Stabilan fogtad a kardot, és az íjad is. Jongie, semmit se vesztettél a tudásodból. - vigyorogtam rá.
-Akkor most kaparjon fel innen valaki. - motyogta.
Hirtelen jött hátulról a támadás, Én pedig átestem Jonghyun, és térdelve érkeztem földet.
-Hyorin! - vigyorogtam a lányra.
-Rég láttalak földi. - biccentett felém.
-Csak nem ellustultál? - álltam fel. A lányok és Hyun érdeklődve nézett ránk.
-Csak egy icipicit. - mutatta.
-Akkor egy kis formában tartás nem árt, igaz? - támadtam meg. Hyorin volt a "mentorom" Ő fogadott, amikor meghaltam.
-Hiányoztál. - öleltem meg hirtelen. Három ember, kidűledt szemmel néztek minket.
-Te is. - engedett el. Jól megizzadtunk, sose kíméltűk egymást edzés közben.
-Ő Hyorin. A tanítóm. - mutattam be.
-Örvendek. Viszont most megyek, mert dolgom van. Majd még látjuk egymást. - illant el.
-Na, gyertek. - segítettem fel őket. -Holnap kettőkor újra várlak itt titeket. - indultam be. Le kell zuhanyoznom. Yooseung ott terpesztett az ágyon, és játszott. Fogalmam sincs honnan szedte a TV-t, és a ps-t. Vettem magamhoz ruhát -bő póló, francia bugyi-, és mentem zuhanyozni.
Frissen mentem ki, és ültem le az ágyra, hogy kifésüljem a hajam. Elgondolkoztam közben picit, így észre se vettem, hogy kiszabadultak a szárnyaim. Kicsit kifeszítettem őket, és leraktam a fésűt.
-Szépek a szárnyaid. - hallottam Hoon hangját. Azonnal behúztam a szárnyaim. -Miért vagy ilyen velem? - térdelt fel az ágyra. Szinte hozzásimult a hátamhoz.
-Mert vámpír vagy. És nem egyszer akartál megölni. Rémlik? - álltam fel.
-Ezt el kéne már felejteni. - jelent meg előttem. Egész az ágyig hátráltatott.
-Nem megy. - löktem rajta egyet. Egy pillanat múlva már az ágyon voltam, ő pedig fölöttem, lábaim közt térdelt, Én pedig az ereje miatt mozdulni se tudtam.
-Pedig hidd el. Jobb lenne. Élni akarok még, és ne miattunk mureljon már ki az emberiség. - mondta. Fogával végig karcolta a nyakam. Amitől mérges lettem, de szabadulni nem tudtam.
-Eresz el. - morogtam.
-Inkább dorombolj. - nézett a szemembe.
-Meg ne próbáld rajtam használni az erőd Young Hoon! - mondtam. Egyetlen érintés a hasamra, Én pedig máris ziháltam. -Hallod? - csuktam be a szemeim. Nem tudtam mit tenni. Olyan ereje van ami hát az érzésekre, érzelmekre, és néhány érzést fel is erősít. Mint ahogy most az érintését. Mintha az egész testem cirógatná. Pedig csak a hasamhoz ért.
-Fokozzam? - kérdezte a nyakamból. Nem harapott meg, nem is lenne szabad, akkor azonnal a földön kötne ki egy marok hamu ként. De a fogait éreztem.
-Meg...foglak..ölni. - nyögtem ki. Egész testem olyan volt mintha orgazmusom lenne -nem vagyok szűz, szóval tudom milyen érzés-, hátam ívbe is feszült, levegőt alig kaptam. De amikor ajkai az Én ajkaim súrolta, kapcsoltam. Akkorát taszítottam rajta, hogy kivitte a falat. Idegesen rontottam neki, és kétszer fejeltem meg, majd gyomron térdeltem. Szemei felízottak, és most Én kerültem falra. Mindenki kijött a szobájából, a lányok is, és ijedten nézték mit csinálunk.
-Gonosz vagy velem. - vicsorgott rám a fogaival Hoon.
-Idióta pióca! - két lábbal rúgtam rajta egyet, mire elengedett, és kiterült.
-Én csak jót akartam neked. És ez a hála érte? - állt fel. Vigyorgott.
-Megöllek! - szisszegtem neki. -Még egyszer hozzám érsz... - mondtam neki.
-Szóval most életben hagysz? Akkor mégis csak szeretsz? - nyalta meg az ajkait. Ritkán leszek annyira ideges, hogy a saját erőm világít rajtam, de most megtörtént. Szárnyaim szinte kirobbantak belőlem, szemem fehér lett, hajam lobogni kezdet, kardom elő jött.
-Ne provokáld már! - hallottam Ayumi hangját.
Ott álltam, nagyon de nagyon mérgesen, és legszívesebben szét szaggattam volna az össze ott lévő vámpírt.
-Yun! - fogta meg az arcom Ayumi, és kényszeritett, hogy rá nézzek. -Soyun! Nézz rám! - parancsolta. Nehezen igaz, de rá néztem, így eltűnt a célpontom.
-Mély levegő ki-be. Gyerünk. - fogta még mindig az arcom. Úgy csináltam ahogy kérte. Lassan lenyugodtam.
-Köszi. - néztem rá hálásan. Egyetlen intéssel vissza épült a fal. Ayumi pedig mosolyogva elengedte az arcom. Csak Ő tud lenyugtatni ilyenkor. Nem tudom, hogy, de már ezerszer segített rajtam.
-Nincs mit. - biccentett.
-Te pedig! Ha még egyszer hozzám érsz, és használod az erőd rajtam, nem maradsz életben. - löktem Hoonon egyet, vigyorgott. Szét szedem. Csettintem egyet és már fel öltözve hagytam ott mindenkit. Kell egy kis nyugalom.

SeoMin: 8.rész

Kezdjük ott,hogy az életem felfordult. Nem elég,hogy egy furcsa lény állt az ablakomban,de most meg a Mennybe vagyok PEDIG NEM VAGYOK HALOTT! Ha valakinek ezt elmondanám,tuti azt mondaná,hogy dilibogyót vettem be. Most meg itt állok 2 angyallal az oldalom,két üres fejű magamfajta muglival,és 4 vámpírral. Az egyik vámpír a "párom". Na itt röhögni akartam,de nem lehetett. Elindultunk és mikor az emeletre és a 12.-s szoba előtt megálltunk Taehee törelmetlenkedett.
- Befogod,vagy még puffogsz? -fordultam felé.
- Tűnj be inkább a szobába. -morgott.
- Mint egy kutya. -mentem be a szobába.
Franciaágy? KOMOLYAN? Egy kutyával kell aludnom? Na nem! Nem elég,hogy vámpír de kutyának képzeli magát. Jaj nekem. Meg vagyok én áldva vele. Elkezdtem felfedezni a szobát. A szoba vörösre volt lefestve. A szekrény cseresznyeszínű,és jó nagy hely volt benne,és gyorsan ki is használtam. A kis előtérbe mentem ahol Taehee a fejét verte a falba.
- Öhm..Taehee....-léptem hozzá óvatosan.
Meg kell hagyni féltem tőle,hiszen vámpír. Igaz nem bánthat,és én sem Őt,de akkor is féltem tőle.
- Mi a baj? -néztem rá,s tettem kezem a vállára,és lelökte onnan.
Kezem azonnal magamhoz húztam,és nagy szemekkel néztem rá. Nem mertem megmozdulni sem. Lecövekeltem,és lassan lehajtott fejjel vonultam el mellőle. Nagyon de nagyon letörtem. Eddig is utáltak,de ennyire? Hát el kell fogadnom,hogy még a vámpír se ér hozzám. Szomorúan mentem be a szobába,és a nagy pulcsimat felvettem,mert fáztam. Az ujja is nagyobb volt,így azt meghúztam,és az arcom a puha pulcsi ujjába mélyesztettem. Az ágy kellős közepére ültem,és ott írtam a dalszöveget írtam. Kottát a zongorához. Szeretek zongorázni és a szoba ablaka előtt volt egy. Mikor végeztem,leültem a zongora elé,s nekiálltam játszani rajta. A zenébe teljesen beleéltem magam. A szívemet adtam bele,s a lelkem billentyűin játszottam. Mikor végzetem a kottáimat szedtem össze,s az ajtófélfának támaszkodó Taehee-t vettem észre.
- Gyönyörű volt. -jött mellém vámpírgyorsasággal.
- Köszönöm. -kezdtem el a kottáimat pakolászni,de Taehee leült mellém.
- Megtanítod? -nézett rám.
- Nem nehéz. -kezdtem el zongorázni,Ő valahogy mindig rosszkor nyúlt bele. - Na jó. Kezdjük előlről. Nézd a kottát. Az milyen hang? -mutattam egyre a sok közül.
- Ööö...
- Valdd be,hogy nem tudod! -mosolyogtam.
- Na jó..lebuktam. Nekem ez nem megy! -nevette el magát.
- Pedig egyszerű! -kezdtem el zongorázni,és egy billentyűt végre jó időben nyomta le.
Szépen kettesben végigfutottunk a dalon. Mikor végeztünk nagyot sóhajtott,mint aki olyan sok fáradalmas munkát végzett volna.
- Csak nem elfáradt a nagy Drakula Gróf egy billentyű nyomkodásában? -néztem fel rá.
- Hát megleplek,de nem! -mosolygott.
- Miért nem akartál velem szóba állni? -néztem rá.
- Nem akarlak bántani. Tidom védve vagy,és egyetlen egy fogkarcintást ejtenék rajtad SoYun lerúgná a fejem,de néha a szomj eluralkodik egy vámpíron. -állt fel mellőlem Taehee és a szoba tulsó felébe ment.
- Hé! Nem fogsz bántani,mert erős vagy. -léptem mögé. - Nekem sem egyszerű,mert sosem beszéltem életemben ennyit,mint ma,de kérlek bízz bennem. -álltam lábujjhegyre,mint aki magasabb nála,de még így sem sikerült.
Így az ágyra álltam,s rögtön magasabb lettem.
- Magasabb vagyok! -kekeckedtem.
- Milyen a fenti levegő? -mosolygott Taehee.
- Olyan vámpírhaj szagú. -mosolyogtam.
- Hé! Ezt mos fájt! -vágta be a durcit.
- Bocsi. -biggyesztettem ki ajkaim.
Lementünk kifosztani a konyhát. Meg kell hagyni a kaja igen pocsék,de ha muszáj hát muszáj. Felmentünk és az egyik szobából veszekedést hallottunk. Fogalmam sincs ki lehetett de nem igazán törődtem vele,mert hulla fáradt voltam,és még pontosan nem fogtam fel,hogy egy vámpír fekszik majd mellettem,miköz én egpróbálok elaludni.
Elmentem a zuhanyzót elfoglalni,s jól esett a kellemesen langyos víz a fáradt testemnek. A hálóingem egy nagy póló és egy bugyi,de ilyenkor jobb ha felveszek egy rövidgatyát,mert vámpír ide vagy oda,de pasiból van.
Az ágyba bebújtam,és a nagy macimat a hasamra ültettem. Azt bámultam,míg a pilláim le nem csukódtak. Aztán éreztem,ahogy az ágy mellettem besüpped vámpírlakótársam alatt,s a maciról is lecsúsztak kezeim,s teljesen bekómáltam.

Reggel a földön keltem. Hogy hogyan nem tudom,de ott keltem. Felkönyököltem az ágyra,s Taehee nem volt sehol. Sunyi tekintettel vánszoltam a testem a fürdőbe,s az ajtó előtt megtorpantam.
- Figaró! Figaró! Nincs szebb kis figarónál! -énekelt Taehee.
Na jó. Most vagy leütöm,vgay pedig felfordulok. Énekel? Zuhanyzás közbe? Most miért? Mosolyogva mentem be a szobánkba,s felöltöztem,majd lementünk SoYun-hoz. Meg kell hagyni,az hogy látni az angyalokat az nem volt megerőltető,de a gyógyítás már igen. Hiába próbáltam,de nezehen ment.

Sky: 7. rész~

Mire felért mindenki én is összeszedtem magam, de várjunk csak? A Mennyben vagyok angyalokkal? Mire észhez tértem Gabriel a végére ért a beszédének nagyjából be tudtam tájolni ki kicsoda, de még mindig hülyének érzem magam. Milyen erőm van nekem? Már belefájdult a fejem a sok gondolkozásba és áttértem arra a témára, hogy ki lehet az a Red. Várjunk, ezek tényleg vámpírok? Hee, na ez nekem sok. Összeszedtem a cókmókom és elindultam a szállás felé a többiek után mire hirtelen az egyik srác előttem termett.
-Segítsek?-nézett rám fekete szemeivel.
-Köszi, nem kell.-a hideg végig futott a hátamon.
-Te vagy Red?-néztem rá mikor félúton voltunk.
-Ahham. Te pedig Sky, igaz?-kérdezett vissza.
-Mmm.-bólintottam.
Ezzel le is tudtuk a beszélgetést. A lépcső előtt viszont felkapta a bőröndöm és a dobozt és mosolyogva elindult az emeletre. Ne hidd, hogy ezzel lekenyerezel szépfiú! Elindultam utána és ahogy felértem a szoba elé ott állt Red lefagyva.
-Beengedsz?-kérdeztem miközben megkopogtattam a vállát. De semmit sem változott, ugyanúgy állt ott lefagyva az ajtó előtt, nagyra nyitott szemekkel nézte a 13-as számot mintha az megílyedne és elszaladna az ajtóról.
-Neked meg mi bajod?-néztem rá gyanakvóan, csak nem a 13-as szám miatt mert menten lepetézek.
-Azt ne mond, hogy a szobaszám miatt tojtál be?-megyek mellé és elkezdem bámulni az arcát és mint ahogy a filmekben szokás, csigalassúsággal elkezdett bólogatni. Lenyomtam a kilincset, meglöktem az ajtót, hogy nyíljon ki sarkig és a hátánál kezdtem befelé tolni.
-Indulj már el!-nyöszörögtem ahogy próbáltam a szoba felé orientálni. A szemközti falhoz mentem és erőt véve magamon nekiszaladtam amiből az lett, hogy behasalt a szobába, közelebbi kapcsolatot létesített az arca a padlóval. Megfogtam a jobb kezemmel a bőrönd fogantyúját a másikba a dobozt és kikerülve a földön fekvőt elfoglaltam az ablak felőli részét...A FRANCIAÁGYNAK??? Na ne, neeem neeem neeem neeem. Ez egyáltalán nem vicces! Miután kimérgelődtem magam odalépkedtem Red-hez aki már az orrát szorongatta de még mindig nem kelt fel a földről.
-Na látod? Így jártál! Én mondtam, hogy indulj el. Most viszont jó lenne ha felkelnél mert már bent vagy, és mert be szeretném csukni az ajtót.-elengedte fájó orrát és ülésbe tornázta magát majd felállt. Visszamentem az ágy másik oldalára és elkezdtem összeszedni a cuccom a fürdéshez, jobb' szeretem a saját dolgaim használni. Beléptem a fürdőbe ami elég tágas volt és persze nem volt elválasztva a wc a zuhanyzótól. Szuper! Ha rám fog nyitni és naaagyon meg fogom ütni. Mielőtt beléptem volna a kabinba ajtócsapódást hallottam, tehát elment, fantasztikus. Megnyitottam a meleg vizet majd mellé egy kis hideget és hagytam, hogy végig folyjon az egész testemen a víz. Végig mostam a testem és éppen kilétem a kabinból Red akkor lépett be a helyiségbe. Ő lefagyott én pedig gyorsan magam elé kaptam a törölközőm de még mindig úgy állt ott mint egy darab fa, meg sem rezdült majd hatalmasat nyelt és megszólalt.
-Én..csak..wc-re jöttem.-mondta és már fordult is a wc felé és húzta volna le a cipzárját.
-Ennyire még nem vagyunk egymásra hangolódva, szóval örülnék ha kimennél!-fogtam meg egy törölközőt és a fejére dobtam. Míg a fején volt addig rendesen magam köré tekertem a kezemben lévő törölközőt majd odamentem hozzá és kituszkoltam az ajtón. Hát még ilyet! Hát ez sem tiszta fialás! A hajam is beletekertem egy törölközőbe és kiléptem az ajtón, hogy egy bemelegítő nadrágot és egy felsőt vegyek magamhoz és visszamentem hogy átöltözzek. Újra kilépve az ajtón már Red ot ölt az ágyon és bámulta a dossziémat amit a pakolás közben tettem az ágyra.

A kép

-Jó csaj, szúrnám!-ezt csak úgy benyögi én meg mindjárt lehidalok. Azon. A. Képen. Én! Vagyok. Heeeeeeee?!
-É..én vagyok a képen!-szólaltam meg kis idő után.
-És? Ez nem változtat semmin?-mondja és rám kacsint.
-Fogjál magadon!-mondom neki, elteszem a mappát, végig fekszek az ágyon és magamra rántom a takarót és próbálok aludni de nem megy. Egyik oldalamról a másikra fordulva próbálok aludni de nem jött össze majd a hátamra feküdtem és lehúztam a fejemről a takarót és a plafont tanulmányoztam mire Red fejét láttam a látóterembe bejönni amitől a szívinfarktus kerülgetett.
-Ne ílyesztgess!-kezemmel eltoltam a fejét és felültem, lerúgtam magamról a takarót és megcéloztam az első emeleten lévő kajáldát. Mielőtt kiléptem a folyosóra, utánam szólt.
-Hova mész?
-Enni.
-Mehetek?
-Gyere!-ahogy ezt kimondtam már mellettem is termett és kiléptünk az ajtón amikor a folyosó végén láttam Michael-t, vagy kit, fekete szárnyal. De hát ő egy angyal! Akkor most mi van? Néztem bambán, megdörzsöltem a szeme és visszafordultam a szobába, elég ílyesztő ez a hely. Red bejött utánam, visszafészkelődött az ágyra és megszólalt.
-Akkor most nem megyünk?
-Szerinted?-kapom le a fejemről a takarót.-Hagyjál aludni, mert ha nem alszom ki magam nyűgös vagyok és ha nyűgös vagyok azt valakin megbosszulom arról nem is beszélve, hogy rád leszek akaszkodva és ezt Te nem akarhatod magadnak.-néztem rá majd visszahúztam a fejemre a takarót és végre el tudtam aludni.

Fáradtan nyitom ki a pilláimat, felülök az ágyon, megdörzsölöm a szemem és magamhoz veszek egy farmert és egy felsőt majd megtámadtam a fürdő felé. Bent letettem a ruhám és belenéztem a tükörbe, megnyitottam a hideg vizet, megmostam az arcom majd megtöröltem, átöltöztem és kimentem. Soyun már várt az ajtóban, szaval mehetünk "edzeni". Ayumi engem szólított, hogy mutassam meg mit tudok amiből az lett, hogy Red csurom vizes fejjel meresztette rám szemfogait, rámosolyogtam és próbáltam arra koncentrálni, hogy teljesen láthatatlanná váljak. A többiek is megmutatták mit tudnak majd visszamehettünk pihenni a szállásra.

Ayumi: 6.Rész~

Soyun szokás szerint beleszólt abba amit Gabriel beszélt. Szerintem őt ezért is nem léptetik elő, mert próbálják kontrollálni a száját.

-Tehát... Ti emberek, már úgy születettek, hogy erővel rendelkeztek. Párjaitok pedig tiszta vérű vámpírok. Ayumi lesz az, aki segít elő hozni az erőtöket, amit majd harcra fogtok használni. Párjaitok már évek óta birtokukban tartják az erejüket, ezért nektek, rájuk kell hangolódni, hogy együtt elpusztíthatatlanok legyetek. Ebben is Ayumi fog segíteni. Erre van két hónapotok. Harc, és a fegyverek használatát Soyun fogja megtanítani. Ő a legjobb köztük. Szállások pedig két személyesek. Mindenki a párjával lesz egy szobában. -mondta el a mondókáját és Soyun-ra hagyva a többi szövegelést lelépett.

-Seomin és Taehee, második emelet 12-es szoba. - olvastam a lapot. -Sky és Red, 13-as szoba. Lumin és Jonghyun 14-es szoba. Ayumi és Haru. 15-ös szoba. Hyunwoo és Jerry 16-os szoba. Enyém a 11-es, ott megtaláltok. Földszinten van a konyha, amolyan menza féleség, bármit kérhettek enni. Fürdőszoba pedig vannak a szobákban. Fiúk, a védenceim nem kaja. Világos? -mondta el mindenkinek. Én alapból ismertem már a szállásunkat, amin inkább meglepődtem hogy nekem az a Haru nevű vámpír a „társam”. A toll feláll a hátamon ha csak eszembe jut hogy vele kell laknom. Még jó hogy kialudtam azt a négy órát ami nekünk angyaloknak szükséges, így szemmel tudom tartani. Holnap reggel velem kezdenek az emberek így a mappámat fülön fogva felültem a franciaágy rám eső térfelére. Meg sem szólalva olvastam és azon járt az agyam vajon külön külön is kéne-e foglalkoznom a tanulókkal, vagy jó lesz így egyben.

-Khm...-köszörülte meg a torkát Haru mikor lefeküdt és félig átlógott az én térfelemre.

-Maradj a te feleden!-szóltam rá és egy erősebb energiát fejlesztve visszatoltam. Felálltam és egy nagyobb rajztáblát vontam magam elé és felírtam a párokat és a hozzájuk fűződő erőket.

-Héé angyalka! Neked mi a tehetséged?-könyökölt fel a Napocskának nevezett idegesítő vámpír.

-Sokféle erőm van.-motyogtam miközben próbáltam arra figyelni amit csinálok.

-Például?-ült fel és engem kezdett bámulni.

-Például ilyen!-pillantottam rá és kék szemeim világítani kezdtek miközben lassan erős kötözést eresztettem rá. A bénultságtól nem tudott beszélni, sem mozogni. Valahogy olyan jó volt ez a kis csend, de nem volt szívem úgy hagyni így egy sóhajtás kíséretében leoldottam róla. Enyhén lihegve, meglepett szemekkel pislogott és inkább befogta. Egész éjszaka ezen a rohadt táblán agyaltam hogy mit kéne tennem, de az elejére még csak meg szeretném az erejük mértékét ismerni. Másnap reggel nyolcra mentem ki a kerthez ahol terveztem az órát. Soyun mindenkit összeszedve ért oda éppen hogy csak.

-Üdvözöllek titeket emberek! A nevem Ayumi. Angyal vagyok, sok féle tehetségem van!-mondtam nekik melegen és kedvesen. Furcsa módon az embereket szeretem, csak a vámpíroktól áll fel a toll a hátamon.-A ma reggeli feladatunk az hogy megmutatjátok az erőiteket, hogy kivel mennyit kell foglalkozzak. Sky! Te leszel az első! Az lesz a feladatod hogy mutasd meg mikre vagy képes a vízzel és hogy mennyi ideig tudsz láthatatlan maradni! Utána jön Seomin! Te megmutatod milyen mély sebet vagy képes gyógyítani! És végül marad Jonghyun! Ő is megmutatja nekünk hogy mire képes!-álltam arrébb. Végignéztem ahogy kissé bénázgatva megoldják a feladataikat, majd kifáradva elnyúlnak a füvön. Órámra pillantva láttam hogy fél van.-Menjetek haza enni! Pihenjetek egy kicsit utána kettőre legyetek a téren ahol tegnap voltunk, mert Soyun fog nektek mutatni néhány dolgot!

Sky szeme

-Elnézést!-suttogta Sky hatalmas lila szemeit rám emelve.

-Tessék.-fordultam vissza felé ő pedig enyhén ijedt fejjel nézett zafírkék szemeimbe.

-Én... én...-makogta.

-Nyugodj meg.-sugároztam felé újra a nyugtató erőt-És mond mit szeretnél.

-Se-semmit.-motyogta és gyorsan elsietett a többiekkel. Mély levegőket véve próbáltam meditálni. Nyugodt lélegzetvételekkel, ültem és koncentráltam. Éreztem ahogy Haru halk ruganyos lépteivel leül mellém és bámult. Csodás! Már csak a nézőközönség hiányzott.

Csendes meditálás

Soyun: 5. rész~

Fél percig vizslattam azt a gyönyörű szempárt, aztán felmértem a többieket.
-Tedd el azt a pengét Yun. Nem azért lettél ide hívva, hogy megölj. Vagy mi téged. - mondta Taehee.
-Pont benned bízzak meg, aki majdnem ötven éve elvágta a torkom? - morogtam.
~Hol van az a mocskos idióta?!-
kiabáltam Ayuminak.
~Fent hesszel!-.mondta.
~Hát ott pukkadjon meg ahol
van! Nem erről volt szó!-
dühöngtem.
~Nyugalom!-nyugtattot.
~Rendben!- sóhajtottam -Hol vagy?
~Éppen most megyek be az
utolsó tanítványhoz.- mondta.
~Szegénykét beszarattam!-
kuncogtam.
-Mindegyiknél eljátszod!-
kuncogott.
Tényleg mindenkivel ezt csinálom. Jó móka, hogy majd szívbajt kapnak amikor nem várják, hogy megjelenek.
-Soyun! Tedd le azt a pengét. - jelent meg Michael.
-Kinyirlak Te tollasseggű! Nem erről volt szó! Se arról, hogy az Én védenceim a "kulcs". - hadonásztam.
Jerry felröhögött.
-Te segged is tollas! Bocsáss meg Uram. - vetett keresztet.
-Ilyenkor röhög a májam. Szerintem Isten már hozzámszokott, jót röhög rajtam az öreg. Szeretlek ám fater. - néztem fel. -Amúgy! Mi a francokat keresek, egy Vámpír fészekben? - vágtam karba a kezeim.
-Ők a megmaradt tiszta vérű Vámpírok.
~Soyun! - hallottam Jonghyun hangját.
-Egy másodperc!  - emeltem fel a mancsom. Elillantam Jonghyunhoz. -Gyere! - azonnal mellém lépett, megfogta a kezem. Visszaillantam.
-Lemegyek hídba!!! - hisztizet Hyun.
-Csak tessék. - ültem le.
-Nem vagyok buzi! - hadonászott Hyun. -Nem leszek egy pasi párja.
-Ez fájt! - hallottam egy ismeretlen fiú hangját.
-Miért pont fiú a párom? - fújtatott.
-Mert a Te erődhöz Lumin ereje megy. - mondta Michael.
-De Én láttam, hogy... mindegy. - sóhajtott. Leült mellém.
-Nos, akkor Red párja Sky. Taehee párja Seomin. T.o Jerryvel van. Harunak is van, Ő lesz majd a tanítótok. Vagyis csak az embereké. Nektek fiúk csak rájuk kell hangolódni.
-Igen! Hangolódni, nem kajának nézni Őket. - bólogattam.
-A Te párod Yooseung. - mondta Michael.
-Mi van? - pattantam fel.
-Te is kulcs vagy. Vissza kell szerezni a Teremtés könyvét, és helyre hozni az Élet fáját. Lucifer valami bűbájt bocsátot rá. Azért van egyre több démon fent..
-Akkor se leszek vele. - mutattam Young Hoonra. Egyet pislogtam és már előttem volt.
-Pedig bele kell törődnöd. - vigyorgott. Orrát az enyémhez érintette.
-Még egy ilyen, és ki tépem a torkod! - sziszegtem neki.
-Yooseung! Inkább ne. Megteszi! - mondta Jonghyun. Szemei fehérek voltak.
-Látomása van. Jobb ha hallgatsz rá. - morogtam.
-Oké! - lépett hátra.
~Soyun, segíts. - hallottam Seomin hangját.
-Seomin. - ijedtem meg.
-Taehee. Menj vele. - utasította Michael. Taehee mellém állt. Karon ragadtam, és elillantam Seohoz.
-Seo? - kérdeztem.
-Soyun! Valaki ott van kint! - rohant hozzám, és bújt a karjaimba. Pislogtam mint Rozi a moziban.
-Seomin. Taehee vigyázz rád. - kapartam le magamról, és pörditettem Taeheehez. Utálom ha bárki hozzám ér.
Kiillantam, és ott volt egy démon.
-Kell a lány. Meg kell ölnöm. - hörögte.
-Francokat. - kardomat elő véve egyetlen mozdulattal csaptam le a fejét, és vált porrá.
-Mi lesz a szüleimmel? - kérdezte Seomin amikor elmondtam neki, hogy velem, bocsánat velünk kell jönnie.
-Ne aggódj. Kapnak védő pecsétet, és a Ház is. Így biztonságban lesznek. - mondtam. Közben körbe jártam a szobát. Elhúztam a szekrényt, és a véremmel odarajzoltam egy angyal pecsétet.
-Taehee! Ha megmozdulsz szét szedlek. - szóltam a fiúra, mivel láttam, hogy mozdult volna a vér szagra.
-Bocsánat. - takarta el az arcát. A ház három részére rajzoltam a falra a pecsétet. Aztán a nappali közepén egyet, így kész a védelem. Elmormoltam egy igét, és kész is. Már csak a szülők maradtak. Láttam, hogy Seo levelet írt, azt rakta le az ágyára, majd fogta a táskát, és pakolni kezdet. A szülők is védve lettek.
-Kész vagyok. Mehetünk? - néztem rájuk. Seo szomorúan bólintott.
-Akkor indulás. - őket elvittem Michaelhez, s Sky után mentem.
-Annyira utálom ezt a ruhát. - igazgattam magamon a ruhát. -Viszont a szárnyaimnak jót tesz, hogy ki van engedve. - morogtam. Megéreztem Sky jelenlétét, így, amikor ránéztem, megszületett a kapocs köztem és közte. Persze Ő beájult, rajtam pedig még egy arany stigma jelent meg. Pontosabban a karomon. Megfogtam Skyt és felvittem. Mire felértem vele, már ébredezett.
-Hol vagyok? - motyogta.
-A Menny kapujában. - mondtam. -Meghaltam? - pislogott.
-Nem. Nem haltál meg. Szimplán beájultál. Figyu, utálom ezt a ruhát, a kapcsolat meg van köztünk. Egy pillanat és leszek. - illantam el. Egy fehér farmer és pólót vettem fel, pedig álltalában fekete a cuccom.
Fogtam Sky cuccát, dobozt is ruhát, és a többit amit már bepakolt és vissza illantam. -Itt is vagyok. Gyere. - intettem a fejemmel. Belépve a kapun először egy rét jelent meg, aztán a többiek.
-Üdvözöltem mindenkinek. Gabriel vagyok. Ő pedig Michael. Nos térjünk a lényegre...
-Ha lehet röviden és tömören. Tudod, eleje, közepe, vége. - mondtam.
-Túl sokat láttad a Transformers filmet. - szólt be Hyun.
-Ne szójá' be. - néztem rá gyilkos szemekkel.
-Tényleg fura egy angyal vagy. - jegyezte meg Seomin.
-Soyun! - szólt rám Gabriel.
-Befogtam! - néztem rá.
-Tehát... Ti emberek, már úgy születettek, hogy erővel rendelkeztek. Párjaitok pedig tiszta vérű vámpírok. Ayumi lesz az, aki segít elő hozni az erőtöket, amit majd harcra fogtok használni. Párjaitok már évek óta birtokukban tartják az erejüket, ezért nektek, rájuk kell hangolódni, hogy együtt elpusztíthatatlanok legyetek. Ebben is Ayumi fog segíteni. Erre van két hónapotok. Harc, és a fegyverek használatát Soyun fogja megtanítani. Ő a legjobb köztük. Szállások pedig két személyesek. Mindenki a párjával lesz egy szobában. - mondta Gabriel. -Bármi kérdés van. Soyun válaszol. - tűntek el.
-Ha közelembe jössz megöllek! - fenyegettem Yooseungot.
-Majd meglátjuk. - vigyorgott.
-Seomin és Taehee, második emelet 12-es szoba. - olvastam a lapot. -Sky és Red, 13-as szoba. Lumin és Jonghyun 14-es szoba. Ayumi és Haru. 15-ös szoba. Hyunwoo és Jerry 16-os szoba. Enyém a 11-es, ott megtaláltok. Földszinten van a konyha, amolyan menza féleség, bármit kérhettek enni. Fürdőszoba pedig vannak a szobákban. Fiúk, a védenceim nem kaja. Világos? - hadartam.
-Amúgy se tudunk belőlük inni, mert védve vannak. - mondta Taehee.
-Jobb is. Most mehet mindenki pihenni. Holnap reggel Ayumival kezditek. Kettőig vele lesztek aztán Én jövök. Gatyákat fel kötni. Nem leszek kiméletes! Ha bármi baj van, hívjatok.  - otthagytam őket. Ledőltem az ágyamra, és vegetáltam. Hallottam, hogy Yooseung is megjött, és elég csendes volt. Annyi volt a szerencséje, hogy békén hagyott. Így el tudtam aludni.

SeoMin: 4.rész~

Pici korom óta láttam már furcsa embereket. Voltak akiknek vörös szarvuk volt,de volt akinek meg fehér kör lebegett feje felett. Omma mindig azt mondta,hogy ez egy képesség. A mai napig nem vettem komolyan,de ma megláttam egy angyalt. Omma szerint az angyalok vigyáznak ránk. Mikor megláttam szívinfarktus kerülgetett,de csak elajáultam. Mikor észhez tértem még mindig ott volt.
- Buu! – teremt felettem.
Hirtelen meglepettségtől azt sem tudtam én ki vagyok,és ezt egy nagy sikollyal adtam tudtára.
- Ne szarj. Angyal vagyok. – mosolygott rám angyalian.
- Angyalhoz képpest elég mocskos a szád. – pislogtam,mint egy újszülött kisbaba.
- Mondták már. De csak azért mert sokat vagyok az emberek közt. – állt lábra.
- Miért jöttél? –néztem rá,és a plüssmacimat szorongattam.
- Azt majd legközelebb. Most mennem kell megnézni ki lesz a párod. Úgy egy max két óra múlva leszek. Soyun a nevem, hívj nyugodtan, és Én itt leszek. – bólintottam,és eltűnt.
Reszketve bújtam az ágy alá. Féltem,hiszen egy angyal volt itt. Aztán kezdtem megnyugodni. Szépen lassan,és körmöt rágva pásztáztam a szobámat,hátha lelek valakit. De csalódnom kellett. Nem volt senki sem a szobámba rajtam kívül. Felmásztam az ágyamra,és ölelgettem a plüss macimat és lassan elaludtam.
Mikor felkeltem lemásztam az ágyról,és egy fehér tollat találtam. SoYun… Egész nap rajta járt az eszem. Talán veszélyben vagyok,hogy az angyalom eljött értem? Esetleg valamit elrontottam,az életemben? Mindig csendes voltam,nem okoztam kárt senkinek sem. A plüss macimat betakargattam gondos odafigyeléssel,és lementem Omma-hoz.
- Hová mész? –nézett rám Appa.
- Elmegyek megsétáltatni Jang-ot! –mondtam mosolyogva,és a kutyám neve hallatán odajött hozzám.
Megsimogattam fejét,és rátettem a pórázt,majd kimentünk az ajtón. A kisajtót magam után becsuktam,és Jang egyből mindent szaglászott. A városba mentünk,ahol már kezdett sötétedni. A nap már ment le,és a város utcalámpái egyesével felkapcsolódtak. A tavaszi szél,elég hűvös volt még,és sálamba bújtattam arcom. Jang leült egy helyen,és megsimogattam,majd mentünk tovább. Egy kis sikátorhoz értünk. Az utca bűze elrettentett elég rendesen,de tartottam magam. Mikor elhagytuk végre a helyet,egy kis gyorsétterem elé értünk. Mivel lehet bevinni kutyát,így bementünk. Rendeltem édes savanyú csirkét,és megettem. Igaz a felét Jang kapta meg,de nem érdekelt. Nem szóltak érte,és miért ne adhatnék a kutyámnak? Mikor befejeztük az evészetet,elvittem a tálcámat és két szempárral találkoztam. Egy fiú volt. Teste körül izzó fekete fény volt,és tekintete gyilkos. Mit sem törődve vele,kimentünk Jang-al az épületből,és hazafelé vettem az irányt. A járdán kopogott a cipőm,és ez a kopogás megduplázódott. Félve néztem hátra és az a fiú volt az. Szeme vörösen égett,és fekete izzó fénye a sötétségben szürkévé vált. Elkezdtem szaporábbra venni a lépések számát,és Jang érthetetlenül vette fel velem a ritmust,majd hazaértünk. Azonnal a szobámba mentem és bezártam az ajtót. Az erkélyen az ablakom bukóra volt kinyitva. Furcsa hangok zaja szűrődött be fejembe. Halottam,hogy valaki mászik. Szívem a félelemtől eszeveszett ütemben kezdett el verni,és minden erőm eltűnt rémülettől vacogó testemből.
„SoYun segíts!” gondoltam magamban,és szemem lehunytam,és az ablakon kinézve egy sötét alak jelent meg,akinek a Hold fénye fehér körvonalat rajzolt,és szempára vörösen izzott…

Sky: 3.rész~

Egy parkban ültem nem messze a kollégiumtól ahol már ideje élek és elég furcsa dolgok történnek velem és egyben meg is rémítenek. Sokszor, amikor kinyitom az erkély ajtót érzem, hogy figyel valaki vagy amikor éppen elesni készülök, minden előreláthatóság nélkül, olyan mintha valaki megtartana és visszasegítene az eredeti testhelyzetbe. És csak akkor ha a hátamra esnék, máskor már volt olyan, hogy erőből orra vágódtam, akkor meg nevetést hallottam távolról de mégis közel volt az a valami vagy valaki aki majdnem kiesett a száján annyira nevetett. Utána két hétig be volt kötve az orrom de ez mellékes, valami furcsa dolog van körülöttem és ha rövid időn belül nem találom meg ki vagy mi az én becsavarodok. Arra eszmélek nagy gondolkozásomban hogy vizes az arcom, hiába a tölgyfa terebélyes koronája az arcom csupa víz. Összeszedegetem a padról a könyveimet és minden cuccomat majd futni kezdtem a kollégiumhoz, el ne ázzak. Na, hát ennek semmi értelme nem lett ugyanis mire odaértem bőrig áztam, mire felértem a szobámhoz addigra viszont már elállt. Ledobtam a cuccaimat az asztalra és azonnal a fürdőbe mentem, hogy felmelegítsem a lehűlt testem egy forróvizes zuhannyal. Amint kész voltam kiléptem a kabinból, felvettem a köntösöm és úgy lépdeltem óvatosan a vizes tappancsommal a csempén hogy el ne tanyáljak. Az asztalról elvettem a cuccom és az íróasztalomra tettem a könyveket, mellé a táskám és ledobtam magam az ágyra. A plafont kezdtem el bámulni majd eszembe jutott, hogy fontos ez a nap csak azt nem tudom miért. Felültem az ágyon és a fürdőszobában levett kabátom zsebéből előkotortam a telefonom és azonnal megnéztem a naptárat. Neki támaszkodtam a mosdókagylónak és úgy bámultam a kijelölt napra. Hogy lehetek annyira bamba, hogy nem veszem észre, hogy vége van a félévnek és ki kell költöznöm a kollégiumból. Istenem! A tekefont a köntös zsebébe süllyesztve indultam vissza a szobába de ekkor megint valami furcsát éreztem, mintha figyelnének de az idegesség elvonta figyelmem majd később meg és szűnt az a nyugtalanító érzés. A szekrényemből elővettem egy farmert és egy laza pólót, lófarokba kötöttem a hajam és elkezdtem összepakolni a cuccaimat. A szekrényeket háromszor átnéztem, hogy még végképp se hagyjak itt semmit. Akkor sem ha ide jövök vissza szünet után. A konyhába is kimentem és összeszedtem azt a néhány darab evőeszközt, a tányéraim és a bögrém. Elővettem a szekrény aljából a dobozt amiben hoztam őket, ám amikor felnéztem a dobozból, amibe úgy pakolásztam hogy tökéletes helyen legyen minden és ne törjön ripityára, a szobámból vibráló fény világított ki majd egyszer csak megszűnt én pedig kocsonyává vált végtagokkal közelítettem a szobámhoz és óvatosan be lestem az ajtófélfa mögül mire egy lányt láttam a szobám közepén, fehér ruhában állt előttem és mögüle két szárnynak tűnő valami kandikált ki. A talpától teljesen az arcáig végig néztem rajta mire ahogy a szemébe néztem elragadott valami és több száz méterre emelkedtünk a földtől. Valamitől elbódulhattam mert már csak akkor tértem magamhoz mikor már egy fényes kapu előtt voltunk. Ahogy beértünk egy nagy pusztára támogatott el a lány és leültetett a fűbe.